A regények mellett igyekszem legalább annyi figyelmet fordítani a verseknek is. Nem mondom, hogy könnyű, mert egyrészt a mai versek közül nem mindegyikkel tudunk egymásra hangolódni. Másrészt sajnos nem túlságosan nagy a kínálat, nem jelenik meg annyi kötet, hogy az olvasó igazán elmerülhessen a versek világába. Ha találok igazi kincseket, akkor nagyon boldog tudok lenni. Most két újabb kincset találtam. Két verseskötet, amit érdemes elolvasni.
Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma
Babiczky Tibor számomra az etalon. Az ő művei egytől egyik ott sorakoznak a polcomon. Bizonyos időközönként leveszem valamelyiket, beleolvasok, és újra átélem az újdonság varázsát, újra olyan érzés kerít hatalmába, mint amikor első alkalommal került a kezembe. Egyformán imádtam a Félbehagyott költeményeket és a Kivilágott eget. A Magas tenger című kötetéről nem is beszélve. (Címekre kattitnva olvashatsz róluk részletesebben is.) Hosszú várakozás előzte meg az új kötet megjelenésést. Addig maradt a szerző közösségi oldalas profilja, ahol szerencsére mindig kaptam egy pluszt, mi vár rám a megjelenést követően.
Létezik Szapphó-paradigma? Minden könyv egyetlen könyv töredéke: más lét lüktet, él, feltör, kiszakad belőle – más folyamatban. Babiczky Tibor könyve finom szövedéke a létnek, a leszboszi szálnak. Így lesz teljes a szőttes, időtlen – a mű a jelenlét mért idejébe beszőve saját, külön archipelágus. Elszigetelten is él, hat a szó, s a sorok maradéka sem töredék – körülírja, magába fogadja egy új vers pillanatában örökre a vágy, ama megnevezendő aktus a földi világban, ahol szerelemben örömmel is lehet istenin írni, tapintani fényteli formát: „élvezni az ujjak, a nyelv adományát, a gyönyört.” Látni: lélegzet remeg át a torzón, félsorok testén ragyog át a dallam, s könnyed lábakkal fut a vers aiol dal habtarajára. Tudja Babiczky Tibor, hogy a tengeri líra bolyongás, vágyakozás, utazás, hazatérés parttalan éjbe, s várakozás is a szókra, hajókra, ha nap süt a stégen… „Formáld újra a fényt” – szól, széppel sürget a költő. Létező Szapphó-paradigma minden.
Nem tudlak téged egészen magamba fogadni,
hiszen akkor meg kellene szüljelek újra,és erre a földre, ahol kín a különlét és
átok az egyesülés, elég egyszer leszületni.
A másik kötet, ami még friss, Závada Péter Gondoskodás című kötete.
Templombelső, sportpálya, recepcióspult és „vállalkozózöld” kanapék. Ahogy az ember a hangulatok zegzugaiban létezik. Závada Péter új kötetében különös sétát tehetünk az urbánus közegekből és a tág bioszférából felépített költői világban, ahol kafkai szimbólumok elevenednek meg újra, és a történelem romjai, mint fenyegető allegóriák, magasodnak. Elénk kerülnek a hatalom emlékei, a bástyák és az erődök, de az olvasó részt vehet a nyárzáró banketten is. A természeti, építészeti és technikai objektumok furcsa sokfélesége rendre a „hol vagyunk” kérdését teszi fel; mitől vonzóbb itt, mint ott, mit jelent az „őszintébb pazarlás” eleganciája. Sajátos optikai utazást teszünk Grönlandon, vagy csak sodródunk a folyón a vidrákkal. Olykor pedig jó megállnunk bárhol, mert a fogalmak széttöredezve várakoznak.
Péter műveivel mostanság kezdtem el jobban megismerkedni. Érzem, hogy a sorok hozzám szólnak, megérintenek. Tudok azonosulni vele. Egyelőre óvatosan ismerkedünk, de már ennyiből is le tudom szűrni, hogy jóba leszünk.
Azért forgatom a kockát,
hogy többet lássak az árnyékból.Azért forgatom a könyvet,
hogy olvassak a kockáról.Azért forgatom a szót,
hogy értsem a könyvet.A szavak az erőd hírnökei.
Tudják, mi zajlik a fejben.
