Az idei év legtöbbet emlegetett, számos rekordot is megdöntő könyve minden bizonnyal Harry herceg Tartalék című memoárja. A kötet vegyes fogadtatásban részesült világszerte. Vajon tényleg botránykönyv, vagy szimpla vallomás? Mennyire fedi a valóságot, mi a célja? Elolvastam a könyvet, hátha többet tudok meg a témáról.
A Tartalék már a sokadik kötet, amit olvastam a királyi családról. Mindegyik adott valami pluszt, egy másfajta megközelítést. A Netflixes Korona sorozat pedig csak fokozta az egészet. A könyvek olvasása során az járt a fejemben, vajon mennyire vehetjük a leírtakat pontosnak. Mindenki a saját igazát próbálja előtérbe helyezni, magát kedvező színben feltüntetni. Vannak monarchia párti és monarchia ellenes írók. Ez sok esetben érződött is a könyveken. Az egészet fokozza a különböző sajtó hírek sokasága. Egyszerűen nem lehet eldönteni, a mi az igaz, mi a ferdítés.
Ennek tudatában kezdtem el Harry herceg könyvét is. Olvastam a fiatalkori éveiről, katonaságról, családról, kiváltképpen az édesanyjáról, Dianaról. Annak ellenére, sokat olvastam már a családról, még így is tartogatott számos újdonságot. Az igazságtartalmával kapcsolatban azonban szkeptikus vagyok. Néha azt éreztem, olyan, mint egy megsértődött kisfiú, máskor pedig olyan volt, mintha erősen azt szeretné az olvasóba elültetni, neki van igaza.
A nálam két évvel idősebb Willy volt az Örökös, én pedig a Tartalék.
Nem csupán a sajtó nevezett így minket, bár ők kétségkívül élenjártak ebben. Ezeket a rövid meghatározásokat használta velünk kapcsolatban Apu, Mami és Nagyapa. Sőt még Nagyi is. Az Örökös és a Tartalék. Nem volt ebben a megfogalmazásban semmifajta értékítélet vagy kétértelműség. Én voltam az árnyék, a biztos háttér, a B terv.
Viszont egyértelműen lejött számomra az is, itt egy fiatalember, aki rengeteg traumát szerzett fiatalon, ami kihatással van a felnőtt életére. Ahogy az is egyértelmű, az egész monarchia, mint család, eléggé a bukás szélén áll. Elhiszem, hogy több száz évre visszavezethető hagyományaik vannak, amik nyilván hozzájárultak, hogy fennmaradjanak a jelenlegi formájukban. Ugyanakkor, ami minden kötetben, így a Tartalékban is megjelenik, az érzelemmentesség, az érzelmek kimutatásának hiánya hihetetlenül erős. A kommunikációról nem is beszélve. A királyi családra emberek milliói kíváncsiak. Példaképnek tekintik őket. Ugyanakkor 2023-ben nem feltétlen helytálló szerintem ez a fajta magasabb szintű távolság az átlagemberektől.
Talán, Harry a feleségétől függetlenül ezt felismerte, és némileg szembe is megy ezzel. Azt már mindannyian tudjuk mi lett ennek a következménye, hiszen a királyi családtól való különválásról szinte csak az nem hallott, aki egy barlangban él internet nélkül.
A Tartalék egy könnyed, érdekes olvasmány, amit fenntartásukkal ugyan, de érdemes elolvasni, ha kicsit is érdeklődünk a brit monarchia iránt. Ítéletet pedig felesleges hozni, hiszen ahogy a könyv és a számos cikk, ami megjelent róla, egy vélemény, nem tény. Az igazságot sose ismerhetjük meg, hacsak nem jutunk közvetlen a palota falain belülre.
A kötetről további információkat ide kattintva találsz.
