Egy emlékezetes olvasmány egyszerre áldás és átok. Áldás, mert örök emlék marad a vele együtt töltött élmény. Átok, mert onnantól az adott szerzőnek megvan határozva az a szint, amit el kell érnie. Ez bizony sokszor félelmeket okoz egy új regény kapcsán. V.E. Schwab került nálam ilyen helyzetbe.
A szerző korábbi művével, az Addie LaRue láthatatlan életével nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. Különleges világba kalauzolta az olvasót, miközben sokunknak az járt a fejében, vajon mi mit tennénk hasonló esetben? Maradandó élményt okozott. Reményekkel telve vettem kezembe a pár hete megjelent új kötetét. A Gallant vajon hozza az elvárt szintet, vagy alulmarad és csalódás lesz?
Gallant
Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie. Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia. Azonban senki nem tud a levélről. Vajon az árnyak hívták haza a lányt? És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?
Egy nap alatt sikerült elolvasnom, de nagyon vegyes érzések maradtak utána. A történet szempontjóból semmi eredetiséget nem éreztem benne. Szegény árva lány, akinek nehéz és rossz sorsa van. Aztán kiderül, nincs egyedül és nem is mondható szegénynek. Családi titkok, rejtélyek, új otthon. Egy kicsit sablonosra sikerült. Egy tucat hasonló történetet olvastam, láttam már filmként.
Olivia ezernyi különböző jövőt lát maga előtt, de minden este ugyanabban a keskeny ágyban találja magát a zsúfolt szobában, egy olyan házban, amely nem az otthona, és soha nem is lesz az. És minden reggel ugyanitt ébred fel.
Két dolog van, ami mégis pozitív irányba képes mozdítani az értékelést. Az egyik a főszereplő, Olivia. Kifejezetten tetszett és szimpatikus volt az esendő, mégis bátorságra törekvő fiatal lány, aki rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, ami ezúttal inkább hozzátesz a karakteréhez. Tudtam hozzá kapcsolódni.
A másik, ami az egész regényre jellemző, a titokzatos és kísérteties légkör, ami oldalról oldalra erősödik. Olyan kis kellemesen rémisztő volt. Sejtelmes. A kötet egyébként illusztrált, ami megint csak hangulatfokozóként funkcionált.
Összeségében nem volt meg a katarzis, de nem éreztem csalódást sem. Gótikus, kísértet históriás történet rajongóknak, illetve fiatalabb korosztálynak ajánlom leginkább. Szerintem az ifjúsági fantasy kategóriában is abszolút megállja a helyét.
