Ha létezik könyves boldogság, amely megmelengeti az olvasó szívét, feltölti és emlékezetes élményt ad, akkor A boldogságnak nyolc karja van tökéletesen megfelel a fogalomnak. Sokkal több időt töltöttünk együtt, mint azt eredetileg terveztem, vagy gondoltam volna. Minden perc megérte.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke. Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?
A sok együtt töltött idő abból fakadt, hogy nehezen engedtem el a történetet. Magával ragadt a bája, kedvessége. Minden, a történetben megjelenő nehézség és pozitiv élmény, ami a szereplőkkel történt meg, közelebb hozta őket hozzám. Pedig a polip hangján kívül nincs semmi extra, se más különlegesség a történetben. Sőt, bizonyos szinten felénél elég kiszámíthatóvá válik.
A kiszámíthatóság mégsem rossz ebben az esetben. Egyáltalán nem zavart. Oldalról oldara mosolyogva olvastam a sorokat. Sokszor eszembe jutott az egyik kedvencem, a Stoner. Rejtett igazságok, hétköznapiság. A szomorúságot ébresztő eseményeket is könnyebb volt elfogadni. Legyen szó gyászról, a rohanó időről, mely végén mind ugyanoda jutunk.
Nekem úgy tűnik, hogy az emberi faj legalapvetőbb jellemzője az, hogy csapnivaló a kommunikációs képességük. Nem mintha bármilyen másik faj jobb lenne ebben, de még egy hering is képes megmondani, hogy a következő pillanatban merre fog fordulni a halraj, amelybe tartozik, és annak megfelelően cselekedni. Az emberek miért nem képesek felhasználni a több millió szavukat arra, hogy egyszerűen elmondják egymásnak, mire vágynak?
Sokat gondolkodtam azon, kedvencnek jelöljem -e vagy szimplán öt csillagra értékeljem. Végül mindkettőt megtettem. Pár napja befejeztem be, de még most is nagyon sokszor eszembe jut. Egy szívmelengető történet emberségről, barátságról és összetartásról. Arra is rávilágított, hogy az ember és állatok közti kapcsolat mennyire fontos. Mennyi mindent adhatnak számunkra.
A könyv mellé abszolút ajánlom az Oscar-díj nyertes dokumentumfilmet, a Tanítóm, a polipot. A kettő együtt olyan csodálatos élményt ad, aminek sokáig a hatása alatt maradunk.
Mindenkinek ajánlani tudom A boldogságnak nyolc karja van című regényt, amit ide kattintva te is be tudsz szerezni.
2 gondolatokat “Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van”
A hozzászólások lezárva.