Addie LaRue láthatatlan élete

Nehéz helyzetben vagyok. Idén már több, mint hetven olvasott könyvet tudhatok magam mögött. Talán ez az első olyan év hosszú idő óta, amikor pár hónappal az év vége előtt nem tudok öt kedvencet kiemelni. És nem azért, mert nem találtam, hanem pont azért, mert túl sok fantasztikus regény fordult meg a kezeim között. Könyvek, melyek kiemelkednek valami oknál fogva. Addie LaRue láthatatlan élete is ilyen kötet lett.  

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.  

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. 
 
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől. 

Régen volt a kezemben ennyire szép megjelenésű, vaskos könyv. Majdnem hatszáz oldal. Jó ideje ódzkodom az ilyen terjedelmes regényektől. Az elmúlt időszakban nagyon sokszor sikerült mellé nyúlnom, aminek az lett a következménye, elment a kedvem az olvasástól. Addie esetén a fantasy műfaj is inkább arra terelt, ne olvassam el, ez nem az én könyvem. 

Ezután sok alkalommal jött velem szembe a kötet, két kollégám is lelkesen beszélt róla, úgy döntöttem, beleolvasok. Egy fejezet, majd még egy, és észre se vettem, már túl voltam közel negyven oldalon. Beszippantott. Abszolút fogyasztható fantasy. Sőt, nem is azon van a hangsúly.  

Az alaptörténet nagyon foglalkoztatott. Vajon milyen lehet az olyan élet, ahol csak rövid ideig emlékeznek rád. Vajon én mit tennék? Elfogadnék egy ilyen ajánlatot? Örök életet élhetek, de cserébe nem lesznek igazi barátaim, családom, de még munkahelyem se. Lényegében mindenről le kellene mondanom. Persze cserébe rengeteget utazhatnék, az lehetek, aki csak akarok lenni. És igen, bőven lenne időm olvasni is. Csábító nagyon. Mégis ahogy belehelyezkedtem a szereplő életébe, már elbizonytalanodtam. Néha jobb elfogadni azt, ami van. Illetve, ha kívánunk valamit akkor jól gondoljuk meg miként fogalmazunk, hiszen mindennek ára van.  

A számos elgondolkodtató kérdés mellett utaztam az időben, viszonylag megismertem a régi korokat, szokásokat. Azonban mindezeken túl megismertem egy lányt. Nagyon izgalmas volt végig követni a gondolatvilágát, a fejlődését. Több alkalommal is tudtam vele azonosulni. 

Addie LaRue láthatatlan élete nem egy eseménydús, pörgős regény. Egy mese a mi életünkről, döntéseinkről és azok következményeiről. Egyszerre bűvöl el, miközben mérlegelünk, mi mit tennénk.  

Újabb kötet, ami közebb visz a változatos olvasmányokhoz, a komfortzónám lerombolásához. Ha te is átélnéd az élményt, ide kattintva tudod megrendelni a kötetet.