Vakság, Egyszer egy kutya, Klara és a Nap. Három cím, amit legutóbb olvastam a Helikon Kiadótól. Három könyv, ami az idei kedvenc listámra is felkerült. Ezek után elhatároztam, sűrűbben fogok olvasni a kiadó kínálatából. A soron következő példány a Beleegyezés. A sikerszéria folytatódott.
1990 márciusában Gabriel Matzneff, a népszerű francia író egy irodalmi tv-műsorban beszélt új könyvéről, amelyben fiatal lányokkal folytatott szexuális kalandjait tárta az olvasók elé. Matzneff szerint a lányok húsz éves kor fölött már kiábrándultak, és ő inkább olyanokkal osztja meg az ágyát, akik „még kedvesek, és akiket még nem edzett meg az élet”. Akkoriban erre még csak kevesen kapták fel a fejüket.
2020 januárjában Vanessa Springora, francia szerkesztő-író megjelentette önéletrajzi ihletésű regényét, amelyben több mint 30 év távlatából tekint vissza a gyermekkorának túlságosan korán véget vető „szerelmi kapcsolatra”, amikor az ismert francia író hálójába került. A regény címe – Beleegyezés – is mutatja, hogy szó sincs erőszakról: a középkorú férfi, aki kezdettől fogva ügyesen manipulálja áldozatát, az „örök szerelem” ígéretével veszi le a lábáról s teszi szeretőjévé a 14 éves lányt. Hamarosan kiderül, az író egy igazi szexuális ragadozó, aki folyton váltogatja mindig kiskorú „örök szerelmeit”.
E könyv megjelenését követően a bűnöst utolérte a végzete. Bár írásaiban – például Tizenhat év alatti gyerekek (1974) című esszéjében – mindig is elég nyíltan mesélt kalandjairól, Matzneff elveszítette megbecsültségét (és állami ösztöndíját), kénytelen volt elhagyni a francia fővárost. Miközben kiadói több könyvét is kivonták a forgalomból, a párizsi ügyészség vizsgálatot indított ellene: Matzneff 2021 őszén áll bíróság elé.
Az elején nagyon féltem attól, mennyire lesz szókimondó vagy megbotránkoztató. Őszintén, ki szeret olvasni a fiatalok elleni erőszakról, bántalmazásról? Szerencsére a félelmem nem igazolódott be, mert a szöveg teljesen visszafogott. Sőt, nagyon igényes, olvasmányos. Ennek köszönhetően pedig észrevétlenül halad vele az olvasó.
Az elején a gyermeki ártatlanság fordul szembe a családi élet nehézségeivel. Nagyon kivehető a regényben az, mennyire könnyen félresiklik egy gyerek lelkivilága, gondolatai, ha olyan közegben nő fel. Akaratlanul is az járt a fejemben, mennyi ilyen történet van a való életben? Hány gyerek érezheti magát ugyanígy?
A hiány, a szeretethiány olyan erős szomjúság, hogy bármit magába szív, mint egy kábítószerfüggő, aki nem nézi az anyag minőségét, amihez hozzájut, és azzal a bizonyossággal adja be magának a halálos adagot, hogy jót tesz magával. Megkönnyebbülten, hálásan és megbékélten.
A legerősebb érzésem az egész kötet elolvasása során, a düh, a tehetetlenség volt. Komolyan, hogyan lehetséges, mindenki csak nézett, mindenki beleegyezését adta a “szerelemhez”. Mondhatom, hogy persze a hetvenes évek ilyen volt, szabadság, lazaság meg minden. Azonban Matzneff-t mind a mai napig – legalábbis a Springora könyve megjelenéséig – dicsérik és kiemelkedő alkotónak tartják. A művészet, az alkotás a fontosabb? Nem értem, komolyan.
A Beleegyezés nagyon erős történet, ami nem hagyja nyugton az olvasót. Felrázza és talán arra ösztönzi, ő ne álljon be a sorba és ne csukja be a szemét. Ne egyezzünk bele mindenbe.
A kötet ezen a linken rendelhető.
Egy gondolat a “Vanessa Springora: Beleegyezés”
A hozzászólások lezárva.