Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Kazuo Ishiguro azon szerzők egyike, akitől tartottam. A róla hallott vélemények széles skálán mozognak. Elrugaszkodott, követhetetlen, különleges, egyedi. Én meg döntsem el, hogy mindezek után megpróbálkozzak vele? Hát nem. Évek óta kerülgettem. Nem tudtam dönteni se melyikkel kezdjem az ismerkedést. Aztán jött a Helikon Kiadó, aki egy régi és egy új kötetet is megjelentetett. Az ilyen “kiadóváltások” mindig hordoznak egyfajta kíváncsiságot. Ez a kíváncsiság ebben az esetben az új kötet felé terelt. Klara és a Nap.  

Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet. 

Lélekben felkészültem arra, egy sci-fi történet közepébe fogok csöppeni, tele mindenféle tudományos elképzelésekkel, robotokkal, fantasztikus jövőképpel. Kellemes csalódás ért, mert nem erről volt szó. Ha röviden szeretném összefoglalni az érzéseimet, akkor annyit mondanék a könyvről, hogy egy bájos, szívmelengető történet.  

Történet az elmagányosodásról, a tudásszomjról és a másikba vetett bizalomról. Klara, a mesterséges barát gondolatvilága, érzései által közel került hozzám. Ahogy felfedezi a világot, úgy fedezem fel újra én is. Mintha ismét a gyermeki énem törne elő, úgy csodálkozom rá mindenre. Közben pedig olyan morális kérdések kerülnek előtérbe, mint a kisajátítás, robotok “alternatív” felhasználása, társadalmi különbségek, vagy az elrugaszkodott vágyak. A szerző csupán annyira érintő őket, hogy az olvasó felfigyeljen rá és mélyen magába szálljon, elgondolkodva a lehetséges válaszokon. 

Mint mondtam, ezek hasznos tanulságok voltak számomra. Nem csak azt tudtam meg, hogy az “átváltozás” Josie természetének sajátja, és hogy fel kell készülnöm arra, hogy alkalmazkodjam ehhez, hanem azt is kezdtem megérteni, hogy ez nem kizárólag Josie sajátossága: hogy az emberek gyakorta szoktak késztetést érezni arra, hogy – mintha csak a kirakatban állnának – egy bizonyos arcukat mutassák a járókelők felé, és hogy amint elmúlik az a pillanat, már nem kell annyira komolyan venni az effajta kifelé mutatott képet.  

A Klara és a Nap nem kifejezetten egy eseménydús, pörgő történet. Mégis nagyjából két nap alatt elolvastam. Állandóan kerestem a pillanatot, hogy visszatérjek hozzá, ha csak pár fejezet idejére is. Elvarázsolt teljesen az atmoszféra. Utoljára talán a Stoner esetén éreztem azt, egyszerű történet, tele rejtett utalással, finom érzékkel szőtt sorokkal. Teljesen flow élmény volt. Talán ki jelenthetem azt is, ezúttal ismét kedvencet találtam.

Ha felkeltettem az érdeklődésed a Klara és a Nap iránt, akkor ide kattintva tudod megrendelni.