Beregi Tamás: Egyszer egy kutya

Az állatos, kiváltképp a kutyás történetek mindig magukban hordoznak egyfajta drámaiságot. Nagyon kevés olyan könyvről tudok, amiben nincs kétségbeesés a szeretett négylábunk elvesztése kapcsán. Ezért kutyásként kerülöm ezeket a könyveket. Így voltam Beregi Tamás új kötetével, aminek a címe Egyszer egy kutya. Tudtam, sejtettem, olyan történetről van szó, ami érzékenyen érintene. A Helikon Kiadó egyik munkatársa viszont ajánlotta, hogy sokkal több ez annál, mint amit gondolok. Így hát adtam neki egy esélyt.   

Bertram, a kallódó, kiábrándult fiatalember élete új értelmet nyer, amikor befogadja Lulut, a felemás szemű, bájos menhelyi kutyát. Lulunak köszönhetően Bertram újból meglátja a világban a szépet, és ihletet is nyer – régi tervét megvalósítva megírja végre nagy művét. Miközben az örök körforgásról, a halhatatlanságról szóló könyv óriási siker lesz, szembesül azzal, hogy kutyája élete nagyon is véges. De Lulu sosem halhat meg, és Bertram ezért hajlandó mindent megtenni… 

Elkezdtem olvasni, belemerültem. Észrevétlenül eljutottam a századik oldalig. Magam is csak pislogtam, hogy eltelt az idő, hogy jutottam el idáig. Bertram karaktere nagyon közel került hozzám, még azonosulni is tudtam vele. Gondolatai, érzésvilága olyan hétköznapi esendőségről, kételyekről tanúskodott, amit mindannyian átéltünk már életünk során. Vágyak és kilátástalanság, majd megtalálni azt a kapaszkodót, ami kirángathat minket a keserűségből, hogy harmonikusabb életünk legyen. Ebben a történetben Lulu, a kutya volt az, aki alapjaiban volt képes változást hozni a főhős életébe.  

Az ember és állat kapcsolatának ábrázolása tökéletes volt. Mit gondol egyik a másikról? Milyen érzések vannak a négylábú fejében, ha nincs otthon a gazdi? Vajon mekkora a felelősségünk, ha magunk mellé veszünk valakit, akiről száz százalékosan nekünk kell gondoskodnunk. A kutyatartás nem egyszerű, nem lehet annyiban lerendezni, hogy adok neki enni és inni. Sokkal több rétegű, ahogy az a regényben is megjelenik. Egy olyan szoros kötelék, mely akkora érzelmi töltetet tud biztosítani mindenki számára, hogy elfelejtődnek a rossz dolgok. 

Vajon mikor fog visszatérni a gazdi? Próbált aludni, de nem tudott. A ház hangjait, a szomszédok neszezését, az utca zajait hallgatta. Fekhelyére vitte a sípolós gumicsirkét, rágicsálta, de hamar megunta. Ekkor a sípolós műszőrtehenet kezdte harapdálni, de arra is ráunt. Megszaglászta tálját. Vizet ivott. A műcsontot rágta, újból megszomjazott, megint ivott. Bement a nappaliba, a szőnyegen hempergett. De ezt is megunta hamar. Vakarózott kicsit, nyalogatta magát. Bement a fürdőszobába, a szennyes tartóból kivette a gazdi pólóját, fekhelyre vitte, megszaglászta. Nevetést hallott kintről.  Nyüszített kicsit, most felkelt megint, a hálószobát figyelte. Feküdjön-e az ágyba? Annyira nehéz ellenállni a csábításnak. Tudta, hogy nem lenne szabad, végül mégis felugrott, óvatosan összegubbadt, nehogy nyomokat hagyjon a takarón. Végre megnyugodott, elnyomta az álom. Hajnal fele ébredt Bertram lépteinek hangjára: még odakint járt, az utcán, de már érezte az illatát is. Gyorsan leugrott az ágyból, spuri, visszafeküdt a helyére. Megfeszült idegszálakkal várta az érkezést. 

Sajnos a kezdeti félelmem a kötet harmadánál beigazolódott. Lélegzetvisszafojtva haladtam, közben pedig erős kényszert éreztem, hagyjam abba. Viszont azt is be kellett látnom, ha homokba dugom a fejem, a lényeg nem fog változni. Az idő múlásával szembe kell nézni. Könnyel telt szemmel olvastam tovább. Iszonyú nehéz, fájdalmas volt. Ugyanakkor a kutya és a főszereplő kapcsolata olyan mélységet, önzetlen szeretetről adott tanúbizonyságot, hogy megnyugodtam. Hogy lehet ez ennyire kettős? Az utolsó oldalak után csak ültem némán és a kutyát néztem a lábamnál. Átértékeltem sok mindent.  

Beregi Tamás könyvére az érzelmi hullámzás jellemző leginkább. Mindez olyan kivitelezéssel, amire nagyon kevés író képes. Minden részlete a helyén volt. Valóságos. Páratlan kötet, amiről sokkal többet kellene beszélni, sokkal több embernek kellene olvasnia. Én örülök, hogy adtam neki egy esélyt, leküzdöttem a félelmeimet. Kedvencet találtam. Olyan könyvet, amit nem fogok tudni elfelejteni. Egyszer egy kutya mély nyomot hagyott bennem.

Ha te is adnál neki egy esélyt, az Egyszer egy kutya ezen a linken rendelhető meg.