J.D. Barker nagyon népszerű szerző hazánkban. A Négy Majom Gyilkos trilógiájával nagyon magasra tette a lécet, ami automatikusan azt jelenti – számomra legalábbis – hogy innentől lényegében nem okozhat csalódást. Legújabb, James Pattersonnal írt közös kötetét olvastam, A zajt.
Az oregoni Mount Hood közelében egy ismeretlen eredetű, pusztító erejű hanghullám söpör végig egy kis településen. A katasztrófában mindenki életét veszti, leszámítva egy testvérpárt, akik még időben elérték az egyik óvóhelyet. A jelenség hamarosan több helyen megismétlődik, és további megmagyarázhatatlan események is történnek. Egyesek szerint a kínaiak vagy az oroszok vetettek be egy új titkos fegyvert. Mások isteni eredetű megtorlásban hisznek.
A kormány a helyszínre küld egy csapatot, hogy kivizsgálja az esetet, de a csapat tagjai egymással ellentétes feladatokat kapnak. Dr. Martha Chan pszichológusnak, aki egészségügyi vészhelyzetekre szakosodott, tanulmányoznia kell a túlélőket. Alexander Fraser főhadnagynak, aki egész életében katonai pályára készült, és nem bízik a civilekben, el kell különítenie őket. Kisvártatva azonban teljesen eluralkodik a káosz, és mindenki kénytelen lesz összefogni, hogy megoldást találjanak az őrjítő zaj eredetére, ami senkit és semmit nem kímél.
Őszintén szólva alig vártam hogy a végére érjek. Nem, sajnos nem azért mert izgatott voltam mi fog történni. Szimplán csak azért, hogy vége legyen. A kötet felénél már úgy éreztem, nagyon el van nyújtva az egész. Nagyon jók voltak a rövid fejezetek, ennek köszönhetően valóban olvastatta magát a történet. Mégse tudta fenntartani a feszültséget, az izgalmat. Inkább csak egy átlagos történetmesélés érzetét keltette. Mintha egy fáradt nap után hazaérve, leülök a televízió elé, kapcsolgatok, és végül elkezdek nézni valamit. Csak nézem, miközben a telefonomat görgetem.
Nem tudom hol siklott félre a dolog, mert közben az alapötlet, az jó, bőven van benne potenciál. A negyedik majom nagyon erős volt. A Szíve helyén sötétség a kedvencem lett. A madártollas gyilkosságokat majdnem egy ültő helyemben kiolvastam. Itt viszont egyedül az ötletre tudom azt mondani hogy egyedi és emlékezetes. Nem igazán találtam olyan karaktert akihez kapcsolódhatnék.
Sajnálom, hogy így alakult. Remélem a jövőben inkább csak a szerző önálló regényeivel találkozunk majd. Ha mégis tennél vele egy próbát, akkor azt mondom tegyél félre minden elképzelést, elvárást. Csak olvasd élvezetből.
