Margaret Atwood korunk egyik legnépszerűbb és legkülönlegesebb szerzője. Történetei olyan egyedi hangot képviselnek, melyek emlékezetes olvasmányélményt nyújtanak. Szerencsére a hazai olvasóközösség el van kényeztetve, hiszen több, mint tíz regénye jelent már meg magyar nyelven.
Ahhoz, hogy itthon igazán népszerűvé váljon, egyrészt az kellett, hogy egy olyan kiadó vegye gondozásba az életművét, amely kellő alaposággal és szakértelemmel rendelkezik, mint amit a Jelenkor képvisel. Másrészről pedig, a mai napig legismertebb regényéből, az 1986-ban megjelent A szolgálólány meséjéből sorozatot készítsenek. 2017-ben bemutatott amerikai televíziós sorozat számos új olvasót hozott az írónőnek. A regénye rögtön a sikerlisták élére ugrott. Ezt követően jöttek az újabb kötetek, ám azt láttam, az olvasótábora kissé lemorzsolódott, maradt egy erős bázisa.
Ennek oka szerintem az, hogy a sorozat vizuális látványa nagyban segített értelmezni Atwood egyedülálló stilusát, gondolatvilágát. Azonban a későbbi regényeinél már sokkal jobban kellett a saját fantáziánkra hagyatkozni, nagyobb figyelmet követelt tőlünk. Jó magam is azt vettem észre, hogy néha elveszettnek éreztem magam. Belegabalyodtam, vagy pedig elvesztem a történet forgatagában. Ugyanakkor a kitartás és a küzdelem mindig megérte, mert olyan élménynek voltam részese amely emlékeztes maradt számomra.
A regények nem kínálnak választ: ezt meghagyják az önsegítő könyveknek. Helyette kérdéseket tesznek fel.
Ennek ellenére a félsz megmaradt bennem. Vajon nekem valók a művei? Vajon kellően tapasztalt és érett vagyok hozzájuk? Többek közt ezen kérdések hatására kezdtem el olvasni tőle az Égető kérdések című, esszéket és egyéb írásokat tartalmazó gyűjteményét.
Írásai által még jobban megismerhetjük az írót, aktivistát, az idős hölgyet. Mit gondol az irodalomról, szerzőtársakról és műveikről, környezetről, politikáról. Nagyon sokat mesél a regényeinek születéséről, szándékairól. Vagy arról, maga az írási folyamat miként zajlik nála. Az utóbbi részek kifejezetten érdekesek voltak. Erős kényszert szűlt bennem, álljak neki újra az életművének. Ezúttal időt és teret engedve az olvasásnak.
Mert Atwood tulajdonképpen csak mesél, ahhoz pedig hogy megértsük mondanivalóját, kicsit át kell szellemülnünk, bizonyos szinten az ő fejével is kell gondolkoznunk. Ehhez pedig nagy segítség az Égető kérdések. Azt tudom javasolni, ha érdeklődünk a regényei iránt, jobban meg akarjuk érteni, akkor ezt a kötetet olvassuk el. Sőt, legjobb ha nem egyhuzamba olvassuk, hanem időnként pár fejezetet átolvasunk, utánanézünk az interneten a történet hátterének. Majd újra fellapozzuk.
Természetesen Atwood műveitől függetelnül is érdemes elolvasni az esszékötetet, hiszen egy másfajta perspektívából tekinthetünk bizonyos témákra, vagy éppenséggel a világunkra.
Az Égető kérdések című kötetét ide kattintva tudod megrendelni.
A szolgálólány meséje cím regényéről itt, a Rendbomlásról pedig itt írtam bővebben.
