J.D.Barker: Szíve helyén sötétség

Ha nagyon ajánlanak egy könyvet, az rendszerint éppen az ellenkezőjét váltja ki nálam. Csak azért sem akarom elolvasni. Legalábbis nem akkor, maximum várok egy félévet, évet. Így vagyok J.D.Barker Negyedik majom könyvével is. Annyira nagy elvárásokkal állnék neki, hogy inkább várakoztatom. Helyette az új könyvét választottam. Szíve helyén sötétség. 

Amikor először olvastam, hogy új könyve jelenik meg Szíve helyén sötétség címmel, eldöntöttem, vele fogom kezdeni a szerzői ismerkedést. Nagyon különlegesnek tűnt a fülszöveg, a borító abszolút tetszett. Viszont kezembe kerülve, kicsit bepánikoltam a több mint 700 oldal láttán. Alapjáraton nem szeretem és nagyon ritkán olvasok ilyen hosszú könyveket.  

A történet 

Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik. 
 
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára. 
 
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni. 

A történet oldalról oldalra láncolt magához. Noha az elején nem feltétlen volt izgalom, vagy olyan esemény, ami katartikus élményt tudott volna okozni, mégse tudtam letenni. Ebéd után az első kétszáz oldalt úgy befaltam, fel se tűnt, hogy odakint besötétedett. Szépen, megfontoltan építkező történetbe csöppentem, mely minden fejezetében tartogatott számomra valami apró információmorzsát, ami arra sarkalt, ne álljak le, olvassam tovább. Idővel az események is felgyorsultak, jöttek a b…meg pillanatok. Közben pedig a szereplők élete, érzelmi és gondolatvilága is kibontakozott előttem. Olyannyira, hogy úgy érzem, eléggé megismertem őket.  

A könyv felétől egyébként felgyorsult minden, izgalom a tetőfokára hágott. Sok szálon futó, összetett történet megfelelő dinamikával. Jó és rossz emberek, jó és rossz döntések. Család és baráti kapcsolatok.  

Észre se vettem, elfogytak az oldalak. Örömmel tettem le a könyvet, hogy igen, tökéletes évindító olvasmány. Végére érve minden helyrekerült, és maximálisan elégedett voltam.  

A Szíve helyén sötétségben számos műfaj tökéletesen illeszkedik egymáshoz, így a thriller, misztikum és romantika kedvelők is megtalálhatják benne azon részeket, amiket kedvelnek. Én kedvencnek jelölöm, hisz annak ellenére, néha lassú volt a történet, mégse tudtam letenni. Ezt pedig nagyon kevés könyv éri el nálam. Biztosan elolvasom még az idén a szerző majom trilógiáját. Érdemes figyelni az Agave Könyveket, mert nagyon jó könyveket hoznak el az olvasóknak.