Alig telt el pár hét az évből, de máris túl vagyok egy olyan köteten, mely maradandó emléket hagyott bennem. A 2020-as év legjobban várt amerikai regényét, az Amerika földje-t olvastam. A menekülés regénye.
A megjelenést követő napokban már listámra került a kötet, de csak húztam, halasztottam. Gyakran kezembe vettem a könyvesboltban, elkezdtem olvasni az első fejezetet. Aztán annyiban is maradt. Decemberben a polcomra költözött, idén pedig már nem várakoztattam tovább.
La Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.
Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
Napjainkban a migráns kérdés még mindig napirendi pont. Az elmúlt évek megnövekedett menekültáradatával nehéz szembenézni, kezelni. Donald Trump elég megosztó és markáns véleményt mondott beiktatása előtt és azt követően is Közép- és Dél-Amerika menekültjeiről. Sejtésem volt arról, hogy azon mexikóiak, akik elindulnak Amerika felé, nem feltétlen jókedvükből teszik. A könyvet elolvasva pedig mindez csak megerősítést nyert, sokkal keményebben, mint azt el tudtam volna képzelni.
A kartellek világa megdöbbentő, mennyire az uralmuk alatt képesek tartani mindent, valamint kegyetlenségüknek nincs határa. Kicsit körbejártam a témát, rengeteg kiegészítést olvastam róluk. Volt olyan, amikor Mexikóban egy év alatt több, mint 35 ezren váltak gyilkosság áldozatává. Ezeknek kevesebb mint 5%-át derítették fel. Ahhoz, hogy valaki bérgyilkos (sicario) legyen, beavatásként sokszor ártatlanokat kell ölni. Az erőszak mindennapos, ébernek kell lenni. A következő videó egy napot mutat be, egy kisebb mexikói városból, ahol a kartellek megostromoltak egy várost.
A kötetben Lydia és fia menekülését követhetjük nyomon. Félelem, bizalmatlanság és remény. Ezzel a három szóval tudnám leginkább elmondani miről szól az egész. Félelem a kartelltől, a bosszútól. Attól, hogy egyszer az ő testük fog lógni a fáról. És akkor még “olcsón” megússzák. Bizalmatlanság, ki az, aki valóban segíteni akar, ki az, aki bérgyilkosként az alkalmat várja, hogy lesújthasson. Minden alkalommal hátra kell nézni. Végül pedig remény, eljutnak -e a céljukig, új életet tudnak -e kezdeni.
A nyomasztó légkör ellenére nagyon nehéz volt abbahagyni az olvasást. Gördülékeny stílusa beszippantott. A szörnyülködés mellett volt időm átértékelni az életemet, hogy mennyivel szerencsésebb vagyok, hogy itt születtem, és nem kell minden napomat rettegéssel töltenem. Húsbavágó történet, mély érzelmek, maradandó emlék. Egy ideig a hatása alatt leszek.
A címre kattintva találod a könyv adatlapját: Jeanine Cummins: Amerika földje, Helikon Kiadó
