A sci-fi elképzelt jövőképei mindig két féle érzéset tudnak kiváltani belőlem. Egyrészt a megkönnyebbülést, hogy az olvasott jövőkép nagyon távoli, szinte már annyira elrugaszkodott, nem valószínű hogy bekövetkezne. Aztán ott van a másik véglet, amikor annyira valóságosan mutat be az adott szerző valamit, azonnal elkezdhetük szorongani, tulajdonképpen a küszöbén állunk egy esetleges katasztrófának. Főleg ha a klímaváltozás a téma, mint Kim Stanley Robinson A Jövő Minisztériumának.
A Párizsi Egyezményt aláíró országok kongresszusa egy új szervezetet alapít 2025-ben. Célja az eljövendő nemzedékek érdekképviselete és az összes élőlény védelme a jelenben és a jövőben. Hamarosan mindenki a Jövő Minisztériuma néven kezdi emlegetni. A teljes egészében fiktív szemtanúk által elmesélt történet arról szól, hogy milyen hatással lesz az emberiségre a klímaváltozás a következő évtizedekben. Az egyes fejezetek nem egy kihalt, posztapokaliptikus világban játszódnak, hanem a közvetlen jövőnkben – amelyben még az is előfordulhat, hogy legyőzzük az előttünk álló rendkívüli kihívásokat.
Elsőként muszáj beszélnem a kötet stílusáról. Hiszen nem kimondottan regény, sokkal inkább egy hosszabb, többrétű esszégyűjteményhez tudnám hasonlítani. Váltakoznak a nézőpontok, karakterek, események és helyszínek. Néhol bizony unalmas, túlságosan ömlengős, máskor pedig érdekfeszítő és nehezen ereszti el az olvasót. A rengeteg szélsőség ellenére mégis ez az egyedisége emeli ki a többi hasonló könyv közül. Szinte szépirodalmi megfogalmazás jellemző rá.
Nem könnyű távol tartani a félelmet. És nem is lehet mindig. Akármennyire igyekszik az ember, akármennyire is akarja, a dolgok nincsenek az irányítása alatt, még akkor sem, ha a saját elméjében zajlanak, sőt akkor főleg. Furcsa egy jószág az elme. Ha csak tudatos gondolatokból állna, vagy a tudatos gondolatokat képesek lennénk irányítani, vagy a tudatalatti gondolatok tudatossá válnának, esetleg a hangulataink megfelelnének a vágyainknak… akkor talán működnének a dolgok.
Félelmetesen közeli jövőt fest le a szerző. Elég csak a napjainkat uraló szélsőséges időjárásra gondolni, járványokra, gazdasági érdekek előrenyomulására. A legszomorúbb az egészben, teljesen igaza van. Mi okoztuk azt a káoszt amiben élünk, és mi magunk tudunk ezen változtatni. A kérdés csak az, akarunk –e egyáltalán, vagy tudunk –e még változtatni? Gondolatébresztőnek ajánlom A Jövő Minisztériumát.
Kim Stanley Robinson
Az 1952-es születésű Kim Stanley Robinson a modern sci-fi egyik legismertebb és legtöbb díjjal kitüntetett alakja. Irodalomból szerezte az első dipomáját a Kaliforniai Egye-temen 1974-ben, egy évvel később pedig angol szakon végezte el a mesterképzést a Bostoni Egyetemen. 1982-ben PhD-zett, a doktorijának a címe Philip K. Dick regényei volt, a disszertáció 1984-ben nyomtatásba is került. Robinson mára három trilógia, tizenegy önálló regény és több novelláskötet szerzője. Több mint tíz irodalmi díjat kapott: kétszer tüntették ki a rangos Hugóval, háromszor pedig a Nebulával, ezek mellett egy World Fantasy-díj, egy John W. Campbell-díj és hat Locus-díj köthető még a nevéhez. Legutóbb a 2312 című regényéért ítélték neki a Nebula-díjat, ami az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású és legtöbbet emlegetett sci-fije, az összes meghatározó irodalmi díjra jelölték.
Robinson jelenleg a kaliforniai Davisben él.
Egy gondolat a “Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma”
A hozzászólások lezárva.