Török Ábel: A gonosz erdő meséi

Az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet szenteltem a fantasy és a sci-fi műfajának. Úgy érzem, olvasóként ezekre a különlegesebb, valóságtól elrugaszkodott történetekre van most szükségem. Nem vagyok kellően jártas még az említett műfajokban, de szerencsére eddig mindig jókor, jó kötetek találtak meg. Főleg jó érzés, ha magyar szerzővel sikerül ilyenkor megismerkednem. Így olvastam el Török Ábel első regényét, A gonosz erdő meséit.  

Török Ábel neve nem ismeretlen számomra, hiszen az Animus Kiadó nem egy alkalommal emelte ki őt, mint fordítót. Fekete nap, Vadászkutyák című skandináv krimik mellett Bjørn Andreas Bull-Hansen viking sorozatának magyar fordítását is neki köszönhetjük.  

Ennyi fordítás után nyilván nincs kétségem afelől, jól ismeri a magyar nyelvet. Sokkal inkább tesz kíváncsivá az, miként tudja használni, milyen történetet tud létrehozni. 

A gonosz erdő meséi 

Róka, az erdő rettegett gyilkosa bosszúra szomjazik. Egykori barátai elárulták, megcsonkították, és elkergették a trónról. Miközben ő tervet sző ellenük, a birodalomban lázadás készülődik, mert az uralkodót őrület kerítette hatalmába, a nép pedig megelégelte a zsarnokságot. Vajon ki lesz az, akin mindannyiuk sorsa megfordul? Farkas, a királyi gárda iszákos parancsnoka? Disznó, akinek a trónra és a királynéra fáj a foga? Menyét, a sarlatán? Kajmán, a tébolyult király? Vagy Borz, a kegyetlen nagyherceg? Egy biztos: Róka első vonításával kezdetét veszi a játszma, amely hamarosan vérbe borítja az egész erdőt. 

Kettősség van bennem az olvasás után. Pár nap alatt elolvastam, de nem tudom megfogalmazni miért szippantott be. A nyelvezete nagyon jó, gördülékeny. Élvezettel faltam a sorokat. A karakterek, az erdő világa és a cselekmény is kellően kidolgozott, nincs túlírva. Féltem tőle, hogy mennyire lesz sok leírás benne, de szerencsére nagyon jók voltak az arányok. A cselekmény is szépen haladt előre. Talán egy kicsit lehetett volna dinamikusabb a történet. Minden fejezet egy-egy szereplő köré épült fel, amikor már kezdtem elmerülni egy karakterbe, jött valaki más. A kötet felénél azonban elengedtem ezt a “bosszankodást”, átadtam magam a történetnek.  

Hatalomvágy, árulás, hazugságok és bosszú. Rengeteg párhuzamot éreztem napjainkkal. Ezt látom a hírekben, a világban nap, mint nap. Mit tesznek az emberek hatalmuk megszilárdítása érdekében, hogyan válik valaki felsőbbrendűvé, hogyan lesz a befolyásolás napi rutin. Rájöttem, a szereplők állatok, de mi sem vagyunk különbek tőlük. Az olvasás során két könyv nagyon sokszor eszembe jutott. Az Állatfarm és Rowling Ickabog-ja. Az, hogy ez a két kötet jutott eszembe az olvasás során, talán sokat elárul.  

Török Ábel első regénye nagyon jól sikerült. Mintha egy rutinos szerző művét olvastam volna. Érdeklődéssel várom a jövőben milyen művel fog jelentkezni.  

A gonosz erdő meséit ide kattintva tudod megrendelni.