Az Agave Könyvek már több mint 10 éve van jelen a magyar könyvpiacon. Könyveikre a minőség, és egyediség jellemző. Olyan nagy írókat hoztak el a magyar olvasóknak, mint Philip K. Dick, Neil Gaiman, vagy Laurell K. Hamilton. Következőkben Velkei Zoltán kiadó, marketing vezetőt kérdeztem a kiadóról, könyvekről, írásról.
Ha jók az információim, akkor még 2010-ben csatlakoztál a kiadóhoz. Milyen érzés volt? Mennyire ismerted kiadót?
Az Agave Könyvek 2003-as indulása óta lelkes rajongó vagyok, régen a Bálinttal sokszor emaileztünk könyvekről, még talán volt is egy-két cím, amit én mutattam nekik, és adták ki őket később. A főiskolás éveim alatt felvetődött már, hogy jöhetnék ide gyakornoknak, de aztán másfelé sodort az élet, ám 2010-ben ismét egymásra találtunk: pont egy hete voltam munkanélküli, amikor megkerestek, hogy szabad vagyok-e. Azt hiszem, hogy ez a jó helyen, jó időben-helyzet klasszikus példája, ezért szeretek is egyfajta második esélyként tekinteni arra, hogy itt dolgozom, és mindmáig igyekszem meghálálni a nekem szavazott bizalmat. Ráadásul közben csinálhattam egy második diplomát is, amire más helyen nem biztos, hogy lett volna lehetőségem.
Jelenleg kiadóvezető, és marketingigazgató is vagy. Melyik a nehezebb? Egyáltalán hogyan különül el a két feladat?
A napi szintű munkavégzésben nem különülnek el, nem tehetem meg azt, hogy egyik nap csak ezzel foglalkozzak, a másik nap pedig a másikkal. De a feladatok mennyisége változó: például Könyvhét előtt sokkal többet foglalkozom az újdonságaink marketingkampányaival, míg például nyáron, amikor hónapokon át alig van könyvünk, több idő jut a kiadóvezetésre, a hosszabb távú döntések kidolgozására és meghozatalára, vagy például új kéziratok olvasására. Nehézségi sorrendet nem állítanék fel, mert mindkettőnek megvannak a maga különböző kihívásai, és én így szeretem őket.
Olvastam nemrégiben, hogy nagyon sok szerzőtök életműve a vége fele következik. Ez egyrészt jó dolog, mert sok új írót megismerhetünk. Jó magam is csak az év elején kezdtem el intenzívebben figyelni a kiadó megjelenéseit. Mondhatjuk úgy, új szerzők, új olvasók?
Azt hiszem, igen. Az utóbbi időszakban sok újdonságunk van, amikre jellemzően egy új olvasói kör figyel fel, de nem akarjuk elhanyagolni a rajongóinkat is, akik régóta követik már a könyveinket. Ez mindig is egy nehéz kérdése volt a könyvkiadásnak: mi történik akkor, ha elfogy az, amire éveken át berendezkedtem? Hogyan tudok tovább működni? Mi annak örülnénk legjobban, ha a régi olvasóink mellé csatlakoznának be az újak, de a valóság közben valóban sokszor az, hogy valamekkora mértékben inkább kicserélődés történik.
A másik észrevételem, egyre több regényeteket filmesítik meg, készítenek belőle sorozatot. De olyan is van, aminek még csak a filmesítési jogát vették meg, mint Pierce Brown, Vörös lázadás esetén. Ez véletlen lenne, vagy esetleg ezt is figyelitek mikor a kiadás mellett döntötök?
Figyeljük, de természetesen folyamatosan érnek minket is meglepetések. Például Pierce Brown esetében nem keltek még el a filmjogok, amikor szerződtünk vele. Ugyanez igaz volt Suzanne Collinsra is, amikor Az éhezők viadalára szerződtünk. De ugyanakkor Robert Littell Legendák című regénye esetén tudtuk, hogy opciózva vannak a filmjogok, végül televíziós sorozat készült belőle.
Ma mennyire kockázatos sorozatszerzőt kiadni? Könnyebb, vagy nehezebb felépíteni az eladási stratégiát egy egykönyves szerzőhöz képest?
Nagyon aggályos kimondani azt, hogy sorozatszerzőt könnyebb/nehezebb felépíteni, mert egyszerűen nincsenek univerzális törvényszerűségek ebben. Mondhatnám azt, hogy például krimiben/thrillerben az önálló kötetek jobban mennek, de rögtön ott van ellenpéldaként a Wayward Pines. Mondhatnám azt is, hogy a sci-fi műfajában a sorozatok dominálnak inkább (talán így is van), de mind A periféria, mind az Álmatlanok szép siker volt, a 2312-ről nem is beszélve.
Én inkább abban látom a biztosat, hogy ha valaki jó könyveket ír, akkor a műveire folyamatos az érdeklődés, legyen szó akár összefüggő sorozatról, akár önálló kötetekről. Például Christopher Moore jobbára önálló köteteket ír, és már bőven tíz fölött járunk kiadásban, míg Laurell K. Hamiltontól épp a 21. Anita Blake-regény fog megjelenni.
Ha kicsit megpróbálunk a jövőbe tekinteni, akkor mit gondolsz, milyen irányba indul/folytatódik a hazai trend? Milyen könyvek fogják uralni a piacot?
Most egyértelműen jól mennek a domestic thrillerek, a Holtodiglan elindított valamit, amit most jól visz tovább A lány a vonaton. Rövidtávon biztosan sok felnőtt színezős könyvet fognak eladni, akik időben rárepültek ezekre. Ha a saját vizeinket nézem, a fantasy felhozatal még mindig duzzad, de most óvatosan azt mondanám, hogy még egy ilyen éve lehet, és utána konszolidáció következik. Talán vissza is fog esni picit a forgalom. A sci-fi évek óta stabil: érdemi növekedést nem látok benne, de a vásárlói köre rettentő hűséges.
Nagyon sokan kacérkodnak az írással. Mit tanácsolnál nekik, mire figyeljenek közben?
Merjenek eredetiek lenni. Ne azt akarják megírni, amiből a nemzetközi piacon már tengernyi könyv van.
Tegyük fel, elkészült a kézirat. Amíg nem jutnak el a megfelelő kiadóhoz, mit tudnak tenni? Lehet valamilyen előnyt szerezni, ami segíthet a kiadásban?
Nem tudom, hogy lehet-e bármilyen előnyt szerezni, ami segítheti a kiadást, hiszen ez kiadói szemszögből nézve mindig egy üzleti döntés, nem “haveri alapon” dől el. Ugyanakkor érdemes lehet megmutatni a kéziratot az erre létrejött platformokon, például az SFmag többször is hirdetett Kéziratok éjszakáját.
Az Agave Könyvek milyen kéziratokat fogadnak? Milyen legyen az ideális szinopszis?
Az ideális szinopszisnak elsősorban formai követelményei vannak, amire a weboldalunkon mindenkinek felhívjuk a figyelmét.
