El kell mondanom, erre nem számítottam. Nem figyeltem fel a könyvre, nem vált érdekessé számomra a fülszöveg alapján. Ám mégis úgy alakult, elolvastam. El kell mondanom, erre nem számítottam. Kedvenc lett. Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom.
Fredrick Backman. Az író, akit nagyon hosszú ideig kerültem. Az ember, akit Ovénak hívnak című könyvét mindenki el akarta olvastatni velem. Ódákat hallottam róla. Bizony előfordul, ez nálam az ellenkezőjét váltja ki. Csak azért sem akarom elolvasni. Nem tudom miért, de kerültem. Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék.
Gabriel García Márquez méltán népszerű író világszerte. Baráti körömben gyorsan végeztem egy közvéleménykutatást, ki mennyire szereti, mennyire ismeri a munkáját. Jó érzés volt tudni, majdnem mindenki olvasott már tőle legalább egy könyvet. Ugyanakkor a könyveinek ismerete lekorlátozódott két könyvre, a Száz év magányra és a Szerelem kolera idején-re. A többi könyv egy kicsit háttérben maradt….
Elena Ferrante személye mai napig rejtélyes. Találgatások, és egy nagy leleplezés övezi a szerző valódi kilétét. A legutóbbi hír, miszerint egy olasz fordító áll a Ferrante név mögött. Hogy mi az igazság, azt nem tudhatjuk biztosra. Csak azt, hogy az olasz írónőtől olvasni igazán különleges élmény. Érzelmes, magával ragadó és gondolatébresztő. Elena Ferrante: Nő a…
A 21.Század Kiadó négy különleges kötettel indította útjára új irodalmi sorozatát, a KULT Könyveket. Ennek egyik, talán legismertebb darabja a Föld alatti vasút.
Az Európai Könyvkiadó utolsó negyedévi megjelenései elég erősre sikeredtek. Mindegyik könyv nagyon meghatározó a maga nemében. Legyen szó klasszikusról, életrajzról vagy napjaink történelmi pillanatáról. A következő időszakban egy-egy könyvet hozok a kínálatukból. Itt is van a második. A Viszkis rabló után most egy hatalom megdöntéséről olvastam.
Apró, sárga kis könyv. A szerzője nagyon népszerű hazánkban. Az ember, aki Ovénak hívnak című könyvével jelent meg itthon először az olvasók előtt. Sokan ajánlottátok, de valamiért kimaradt. Aztán eljött a megfelelő pillanat. Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb-at olvastam.
„A disztópia egy társadalom víziója. A legtöbbször negatív jövőképet mutat. A disztópikus társadalmakban általában az életkörülmények nyomorúságosak, a szenvedés, a szegénység, az elnyomás, az erőszak, járványok és szennyeződések jellemzik.” Így is ér minket elég rossz dolog napjainkban, kérdés az, ki akar még olvasni is róla? Vajon ezek a disztópikus művek jóslatok lennének? Ha távol áll tőlem a…
Charles Bukowskiról még 2013-ban írtam először. Két könyvön keresztül sikerült valamennyire megismernem annyira a stílusát, hogy kedvenc íróim közé soroljam. Az írói életműve nemrégiben újabb kötettel bővült. A következő sorok a Hollywood című könyvéből származnak.
Időnként belefutok olyan könyvekbe, amiktől nem várok semmi extrát, mégis hosszan tartóan részesévé válnak mindennapjaimnak. Amikor a fülszövegen és a borítón túl a tartalom felborít mindent, amit előre elgondoltam. Hatással van. Nem könnyű téma, mégis olvasni kell.
Nicolas Barreau kétségkívül hazánk egyik népszerű romantikus szerzője. Ehhez hozzájárult a borító, az egyszerű történet, és bizonyára a jó marketing is. De ezzel nincs is semmi probléma. A lényeg úgyis az, érje el azt az élményt, amire az olvasó vágyik. Szórakoztasson. A könnyed, szerethető történetek kellemes kikapcsolódást nyújtanak. A Park Kiadó gondozásában eddig négy könyv…
A következő regénytől nem vártam sokat. Úgy voltam vele, elolvasom és kész. A leírás alapján főleg nem volt különösebb elképzelésem, milyen lesz. Pár oldal után azonban nem eresztett el. Végére akartam járni a történetnek.
A következő ajánlóban megint egy olyan könyvet hozok, ami nagy hatással volt rám. Mégse tudom egyértelműen kijelenteni, fantasztikus, egyedülálló. Vagy mégis? Nem tudom eldönteni. Erős a hatás, az utórezgés.
A több kötetes írók esetén nagyon sokszor elhangzik az a megállapítás, kötetről kötetre csiszolódott a szerző stílusa, írásképe. Hogy ez mennyire igaz, vagy mennyire nem, a következő szerző esetében nem tudom megítélni.
A következő ajánlóban szereplő könyv, a kezembe kerülve teljesen elbűvölt. A borító, a történet, és a láthatatlan vonzalom miatt egyre azt éreztem, ezt nem hagyhatom ki. Ezt el kell olvasnom. Aztán ahogy haladtam vele, legszívesebben falhoz vágtam volna. Knut Hamsun, Éhség című könyve volt ami megosztó volt számomra. A nyomorúság regénye.
