Gabriel García Márquez méltán népszerű író világszerte. Baráti körömben gyorsan végeztem egy közvéleménykutatást, ki mennyire szereti, mennyire ismeri a munkáját. Jó érzés volt tudni, majdnem mindenki olvasott már tőle legalább egy könyvet. Ugyanakkor a könyveinek ismerete lekorlátozódott két könyvre, a Száz év magányra és a Szerelem kolera idején-re. A többi könyv egy kicsit háttérben maradt. Pedig nem egy esetben nagyon sok régebbi, kevésbé ismert könyve is tud olyan élményt nyújtani, mint a nagy igazi kedvencek. Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története.
Egyébként beismerem, én is a fenti könyvek egyikével kezdtem. Tetszett, akartam is tőle még olvasni, de várni kellett. Úgy gondoltam bizonyos időnek el kell telnie a két regény között. Szerencsére tavaly elkezdték megújítani a borítókat így nagyon sok könyv újra elérhetővé vált. Itt írtam a megújulásról.
A Nobel-díjas író korai műve egy hajótörött története, „aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették.”
A történetet García Márquez 1955-ben jegyezte fel egy hajótörést szenvedett matróz elbeszélése alapján, majd 1970-ben jelentette meg először. A kisregény, amely az emberi kitartás és az elpusztíthatatlan életösztön krónikája, a tényirodalom eszköztárát felhasználva rekonstruálja a hajótörött mentőcsónakban töltött tíz napjának hiteles történetét.
Együtt küzdöttem és reménykedtem a főhőssel. Izgalmas, elgondolkodtató helyzetbe csöppentem. Vajon én mit tettem volna ebben az esetben? Lett volna elég kitartásom és akaraterőm? Meddig bírtam volna? Egy, négy, tíz napig?
„Eljön az a pillanat is, amikor az ember már nem érez fájdalmat. Az érzékek fölmondják a szolgálatot, elborul az agy, míg az ember már végleg képtelen tájékozódni térben és időben.”
Ahogy a tenger, úgy hullámzott a könyv hangulata is. Remény és csalódás váltakozott. Harcolni a tengerrel, az időjárással és a belső gondolatokkal. Márquez ismételten bebizonyította remek mesélő. Ott ültem a csónakban én is. Éreztem a sós tenger illatát, a nap égető melegét. A főszereplő érzései átjöttek, meghatározva az én alaphangulatomat is az olvasás során. Olyan érzésem volt néha, mintha én lennék a szereplő, rólam szólna a történet. Nagyon egyszerű könyv, egyszerű történet. Pont ez miatt tetszett. Nem ment át hátasvadász, drámai irányba. Számomra kerek egész lett.
„Nem törekedtem arra, hogy hős legyen belőlem. Csak arra törekedtem, hogy megmeneküljek. De mivel a megmenekülés dicsfénytől övezve érkezett, és fődíjnak ott volt rögtön a hősiesség, mint valami ismeretlen finomsággal töltött cukorka, hát nem maradt más hátra, minthogy elviseljem a megmenekülést, ahogy jött, hősiességgel és minden egyébbel együtt.”
Ajánlom azoknak, akiknek tetszett a Pi élete, vagy az Öreg halász és a tenger. Továbbá azoknak is, akik még csak ismerkednének a szerző könyveivel, de félnek tőle. Magvető
