Elena Ferrante személye mai napig rejtélyes. Találgatások, és egy nagy leleplezés övezi a szerző valódi kilétét. A legutóbbi hír, miszerint egy olasz fordító áll a Ferrante név mögött. Hogy mi az igazság, azt nem tudhatjuk biztosra. Csak azt, hogy az olasz írónőtől olvasni igazán különleges élmény. Érzelmes, magával ragadó és gondolatébresztő. Elena Ferrante: Nő a sötétben.
A történet főhőse, Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.
Őszinte, melankolikus, nyílt. Ezzel a három szóval jellemezném leginkább Ferrante regényét. Lehet, hogy a női lélek rejtelmeibe, mélységébe visz le – ami engem nem érint túlságosan és nem is tudok vele azonosulni – mégse enged el. Ugyanakkor rájöttem, férfiként, ha azonosulni nem is, de a női lelket, gondolatokat tökéletesen meg lehet ismerni a könyvből. A sorok beférkőznek a tudatomba és egyfajta életképként lebegnek előttem. Megmutatja, hogy az ember esendő. Követünk el hibákat, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Ezek a múltbeli dolgok olykor visszatérnek mintegy emlékeztetőként, mit rontottunk el. Mérlegelni kell esendőségünket.
Az írónő őszintén szembe áll a felállított társadalmi normákkal. A nő képe a kisregényben teljesen más értelmet nyer. Anyaság, gyerekek, szülők. Minden benne van, de nekünk kell eldönteni, elfogadjuk –e úgy, ahogy írva van, vagy ellenkezünk vele.
Nő a sötétben egy nyugodtnak tűnő, drámai és érzelem dús történet, ami örvényként szippantja be olvasóját. Elena Ferrante stílusa igazi csemege az olvasók számára. A lényeg nem a cselekményen, hanem a kimondatlan érzések, feszültségen és belső gondolatokon van. Nem strandkönyv, nem lányregény. Sokkal több annál.
„Olyan volt, mintha odabent minden apró darabokra törött volna, és ezek a darabkák felszabadultan, boldog elégedettséggel világgá futnának belőlem.”
„A legnehezebben azok a dolgok oszthatók meg, amelyeket mi magunk sem értünk.”
„Kerestem a szavakat, hogy úgy hazudjak, hogy az igazat mondom.”
Park Könyvkiadó, 2018
Egy gondolat a “Elena Ferrante: Nő a sötétben”
A hozzászólások lezárva.