Nagy-Britannia leghíresebb törvényszéki kórboncnokának emlékei – avagy élet a halál közelében. Ez az alcíme Dr. Richard Shepherd Holtak vallatója című könyvének. Elolvastam. Majd elmentem sétálni. Levegőre volt szükségem.
Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania… Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, „tökéletes gyilkosságokról” rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán. A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.
Van egy dolog, amit nem tudok megmagyarázni. Miért olvasok olyan könyveket, melyek tartalma tudom, hogy ki fogja csapni nálam a biztosítékot. Értem ez alatt, hogy felkavar, elborzaszt és feszültséget kelt bennem. Ennyire erős a kíváncsiság? Vagy szimplán a tudatalatti akar edzetni olyan téren, hogy még jobban dolgozzak a komfortzónám lerombolásán?
A Holtak vallatója nagyon erős könyv. A téma érdekes és nyilván a kíváncsiság is vezérelt a szerző szakmájába való betekintésre. Viszont nem voltam felkészülve ennyire pontos és részletes leírásokra. A halál témája alapjáraton képes ellenérzést kiváltani az olvasóban. Hiába szembesülünk vele, hiába gondolunk rá az élet részeként. A szembenézés, főleg halál utáni vonatkozásban lehúzta a hangulatomat. Többször tettem félre. Sőt, olykor erős volt a késztetés, nem folytatom. Aztán eszembe jutott a szerző, hogy ő mennyire közel van a halálhoz, mégis úgy mesél róla, hogy tiszteletet érdemel. Az érzéseimet félretéve ez lebegett a szemem előtt a sorokat olvasva.
A könyvhöz és annak tartalmához nyitottság és kitartás kell. A nehézségeket leszámítva egy hiány pótló mű, ami betekintést enged abba a világba, amiről nagyon keveset tudunk. Tulajdonképpen nem bánom, hogy időt szántam rá.
Érzékeny lelkületű olvasóknak nem ajánlom. Viszont, ha valaki oda van az orvosi témákért, a valós bűnügyekért, szereti az erős tartalmakat azoknak tudom ajánlani.
