Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ritkán kapcsolom be a tv-t otthon. Többnyire csak háttérzajként funkcionál. Egy ilyen alkalommal figyeltem fel arra, hogy hatalmas könyvsiker, meglepetés. Megszólalt az auschwitzi tetováló, története könyv formájában jelent meg, ami hatalmas sikert arat világszerte. Rögtön megnéztem, itthon nincs esetleg előkészületben valamelyik kiadónál. Nem találtam. Feljegyeztem magamnak és vártam. Bizonyos idő elteltével az Animus Kiadó oldalán szembe jött velem a kötet. Heather Morris: Az auschwitzi tetováló – Lale Sokolov igaz története alapján.  

Azt hihetnénk, hogy Auschwitz–Birkenauról már mindent tudunk. Túlélők és elkövetők egyaránt vallottak róla. Tudjuk, hogy a „túlélésre kiválasztottak” egy fogoly asztala előtt sorakoztak, aki egy számsort tetovált az alkarjukra. De vajon ki volt ez a fogoly? Magas rangú kápó különleges kiváltságokkal? Mit láthatott az évek során, mikor elvonult előtte a sokezernyi deportált?

Ez a fogoly Lale Sokolov volt. A neve és a száma ott áll az Auschwitz-jegyzőkönyvben, amelyből a világ értesült a halálgyárról. Amit ő látott, azt maroknyi fogoly láthatta csak. Különleges helyzetéből adódóan kizárólag az SS politikai részlegének tartozott számadással, ezért viszonylag szabadon mozoghatott a táborban. Megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot, látta a gázkamrákat, a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.

De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje. A folyamatos életveszéllyel dacolva, időnként reménytelenségbe zuhanva harcolt, és nem adta fel. Ez a könyv Lale és Gita története. Megrázó, igaz történet szerelemről, kitartásról, hitről és szerencséről. 

Megmondani se tudom azon könyvek számát, amiket ebben a témában olvastam. Volt köztük olyan, ami nagyon megrázott, és olyan is, amire inkább a szenzációhajhász, elfogult, jelzőt mondtam. Az auschwitzi tetováló nem a megszokott holokauszt könyv. Persze az erőteljes mondanivaló, szembesítés a múlt felkavaró, döbbenetes momentumaival, felrázott és elborzasztott. Ha még egy tucat könyvet elolvasnék a témában, akkor sem tudnám megszokni a gondolatot, az ember milyen kegyetlenségre  képes. 

„– Tudod mit, Tätowierer? Lefogadom, hogy te vagy az egyetlen zsidó, aki valaha besétált egy kemencébe, és aztán ki is jött.” 

Számomra érzelmes, megható történetként maradt meg. A remény, a bizalom, a vágyakozás a jóra sokkal hangsúlyosabb volt, mint a rémségek. Két hihetetlen ember története, akadályokkal szegélyezett szerelme. Féltem tőle, vajon mennyire lesz elrugaszkodott, kiszínezett. Mennyire lesz valós. A szerző egyszerűen, odafigyeléssel adja át az olvasónak a történetet. Ennek köszönhetően, a téma ellenére is a könnyebb olvasmányok közé sorolnám. Ami pedig a valóságtartamát illeti, egy percig sem éreztem, hogy a lényeg a nagy szavakon, az elrugaszkodott, már-már valótlan élményeken, lehetőségeken lenne a hangsúly.  

Mindig lesznek újabb és újabb emberek, akik megnyílnak és elmesélik történetüket, amelyek olykor nagy visszhangot váltanak ki. Hogy ki kell –e emelkedni közülük, nem tudom. Homokba dughatjuk a fejünket, de a történteken nem tudunk változtatni. Csak újra és újra szembesülhetünk vele, reménykedve, többet nem éli át senki a borzalmakat, eljutunk majd egyszer oda, a békés együttélés lesz túlsúlyban.