Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1)

A következő ajánlóban megint egy olyan könyvet hozok, ami nagy hatással volt rám. Mégse tudom egyértelműen kijelenteni, fantasztikus, egyedülálló. Vagy mégis? Nem tudom eldönteni. Erős a hatás, az utórezgés.

Karl Ove Knausgard, Halál (Harcom 1)

A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozása a norvég író, Karl Ove Knausgård hatkötetes regényfolyama a Harcom. Piaci siker: hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve.

Az első oldal letaglózott. Egyszerűen szólni nem tudtam. Ilyen erős indítással ritkán találkoztam regényben. Olyan elemi erővel kavart fel, napokig emésztenem kellett. A halál ennyire őszinte, realisztikus ábrázolása sok volt. Ezt követően nem tudtam elképzelni, merre tovább, lehet egyáltalán fokozni?

Némileg igen választ kaptam. A könyv elején a családról, boldogságról alkotott kép megint csak „hűha” pillanatokat okozott számomra. Mennyire bátor vallomás, mennyire szembemegy mindennel. Mégis teljesen egyet tudtam érteni vele.

Ezt követően lassabb szakasz következett a történetben. Részletes, sokszor talán feleslegesnek tűnő kitérőkkel élhetünk át egy szilvesztert, egy fiatalember életre való kitekintését. Felnőtté válás, elszakadás, első szerelem, alkohol. Egy anya, aki talán a legfontosabb számára, még sincs igazán jelen. Egy apa, aki kiszámíthatatlan, már-már megközelítetlen.

Nem tudtam egyhuzamban elolvasni. Tipikusan az a könyv – legalábbis nekem – amit apránként, részletekben kell magunkévá tenni. Az élet legapróbb szeletei, amelyek talán jelentéktelennek tűnnek, mégis meghatározzák az életünket. Olykor kíméletlen és nyers, de eléri vele azt, felrázzon bennünket. Elgondolkodjunk azon, valójában úgy jó –e minden, ahogy azt mi képzeljük? Az élet tökéletlensége ebben a regényben gyönyörködtet, magával ragad.

„Ha van valami, amit megtanultam az életről, az az, hogy el kell viselni, soha meg nem kérdőjelezve, a közben keletkező vágyat pedig az írásban felégetni. Hogy honnan ez az elképzelés, arról sejtelmem sincs, és amikor feketén-fehéren magam előtt látom, szinte perverznek hat: hogy kerülhet a kötelesség a boldogság elé? A boldogság kérdése elcsépelt, a következő kérdés viszont, amely az értelmét firtatja, nem az. Amikor egy gyönyörű képet látok, könnyek szöknek a szemembe, a gyermekeim láttán viszont nem. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném őket, mert nagyon is, teljes szívemből, egyszerűen annyit tesz, hogy mindaz, amit jelentenek, nem tud kitölteni egy életet. Legalábbis az enyémet nem. Hamarosan negyvenéves leszek, és alig töltöttem be a negyvenet, máris ötven. És ha ötven leszek, akkor már hamarosan hatvan. Utána pedig hetven. Így lesz.”

A szerző sorozatából eddig megjelent köteteket itt találod.

Karl Ove Knausgard, Halál (Harcom 1), Magvető, 2016