A szívem egy bezárt bódé

A kamaszokról mindenkinek van ilyen-olyan véleménye. Egy biztos, nagyon nehéz kifürkészni mi minden járhat a fejükben. Ilyenkor sokat segíthetnek a könyvek. Pszichológia, ifjúsági regény, szépirodalom, vagy A szívem egy bezárt bódé.  

Linn Skaber az életről, a pattanásokról, a békéről és a hiányérzetről kérdezte a fiatalokat, arról, hogy milyen érzés egyszerre gyermeknek és felnőttnek lenni, mi a legcsodálatosabb vagy a legfélelmetesebb a kamaszkorban, és miért olyan idegesítőek a felnőttek. A válaszokból fiktív monológok születtek, amelyekben a szerző igyekezett megragadni ennek az izgalmas és szép, ugyanakkor nehéz időszaknak a folyamatát. Mindegyik történetben magunkra ismerhetünk, akár a változások korában élünk, és válaszokra várunk, akár szülőként, a partvonalról szemléljük az eseményeket. Az illusztrációk a népszerű norvég grafikusművész, Lisa Aisato munkái. 

Emlékszem a pillanatra amikor kezembe került a kötet. A borító rögtön megragadta a figyelmem. Ezt követően, felületesen, de átpörgettem az egészet. Ámultam az illusztrációk után. Egyediek, szépek, kifejezőek. Mivel a szöveg terjedelem szempontjából nem tűnt kihívásnak, így listára tettem, hogy majd az új esztendőben, egy hideg téli estén el fogom olvasni. Februárban érkezett el az idő. 

Az írások elég vegyes képet mutattak, az érzéseimmel együtt. Egyik írás erősebb volt, a másik gyengébb. Az elején sokszor megfordult a fejembe, ezek a mai fiatalok mennyire problémások, mennyi felesleges nyűg veszi őket körül. Tényleg nincs jobb dolguk? Aztán kapcsoltam, basszus, nem lehetek ennyire öreg és maradi. Én ugyanilyen voltam kamaszként.  

A falovamat Stellának hívják. Hatéves korom óta lovagolok rajta. Most 15 vagyok. Elég hihetetlen. 15 éves a bőröm, a csontom, a szemem, a lábam és a karom, de a szívem nem. A szívem kábé hét és fél éves. Ott egyformák vagyunk. Pán Péter és én. … 

Különös, hogy minden gyerek elfogadja azt, hogy egyszer csak fel kell nőni. Én is elfogadtam, hogy ostobaság Stellán a boltba lovagolni. De ki döntött így? Az élet? A felnőttek? Akik egyszerűen csendben feladták önmagukat, a falovaikat, az erdőiket, a maszatos arcukat, és halkan és észrevétlenül leszoktak a nevetésről, az álmodozásról, a játékról, majd lassan elkezdtek Fifát játszani, és úgy tenni, mintha nem játszanának, végül pedig teljesen leszoktak a játékról? Ki dönt ebben? Ki döntött? Mikor felejtettek el minden?  

Részben rólam is szóltak a történetek. A régi emlékeim, érzéseim előtörtek. A gondolatok anno az én fejemben is cikáztak, hallgattam, kiabáltam, elvonultam. Nagyon nosztalgikus volt. Egyszerre szórakoztat és ad elmélyüléshez szükséges gondolatokat. Az őszintének ható érzések által a szülők, rokonok, vagy bárki, akinek a környezetében kamaszok vannak, jobban megismerheti őket. Mit éreznek, mi jár a fejükben.  

A serdülőkornak megvan a sajátság szépsége. Minden vele járó pozitív, vagy éppen negatív élménnyel. A szívem egy bezárt bódé kísérletet tesz arra, hogy ezt a szépséget mindenki egyformán megismerje. A bódé zárva van ugyan, de az ablakon át mégis részesei leszünk mindennek.  

A kötet sokszor akciós áron kapható a linken található webshopban, érdemes néha ránézni.