A szívem egy bezárt bódé. Linn Skåber első magyar nyelven megjelent kötete gyorsan levett a lábamról. A kamaszok világát bemutató kötet néhol humoros, drámai és elgondolkodtató volt. Legalább annyira sokrétű, mint a mai kamaszok világa. (Itt írtam róla bővebben.) A kamaszmonológok után a szerzőnek azóta két újabb könyve is megjelent. Ma négykézláb akarok járni – Felnőttmonológok, illetve A szél most a legigazabb – Időskori monológok. Az utóbbit sikerült most elolvasnom.
Szeretek idősemberekről olvasni, hiszen az ő tapasztalataik, bölcsességük sok esetben hasznomra válhatnak. Új dolgokat tanulhatok, építkezhetek abból, amit ők már átéltek. Történeteik elrepítenek egy másik korszakba, megmutatva milyen volt akkor az élet, legyen szó munkáról, együttélésről vagy sima hétköznapi szokásokról. Ezek a történetek részben az ő örökségük, melyet nekünk továbbadva bölcsességgel ruházhatnak fel minket. Ilyenkor elgondolkodom azon, vajon én mit fogok hagyni az utókorra? A tapasztalataim majd segítséggel szolgálhatnak másoknak?
Túl sok évet vesztegettem el azzal, hogy önkritikus, szomorú és boldogtalan voltam. Jó időbe telt, mire rájöttem, hogy nem én vagyok a legrosszabb ember ezen a világon. És igazából leginkább csak nevetni akartam.
A könyvben Skåber ezúttal is hozza a megszokott stílust. Tele van humorral, bölcsességgel, örömmel. Mellette viszont megjelenik a szomorúság és bizony előfordulhat bizonyos gombóc érzet a torokban. Mégis az egész kötetet átjárja egyfajta melegség. A megértésben és a történetek feldolgozásában sokat segítenek Lisa Aisato illusztrációi. Az illusztrátor számos stílust keverve alkot hangulatos, álomszerű és részletgazdag képeket.
Egyfajta múltidézést adott számomra A szél most a legigazabb. Felidézte a nagyszüleimmel töltött időket, fülembe csengett hangjuk, nevetésük. Szomorú lettem, mert már csak az emlékekbe kapaszkodhatok. Ugyanakkor tudom, azok mindig megmaradnak számomra. Beszélgessünk sokat az idősekkel, figyeljünk oda rájuk még jobban, amíg van lehetőségünk és időnk.
Az időseknek több időt kellene tölteniük a fiatalokkal, hogy a fiatalok jobb fiatalok, az idősek pedig jobb idősek legyenek.
