Mivel nem igazán szoktam könyvet kapni ajándékba, alternatívaként általában önmagamat lepem meg. Így volt ez tavaly karácsonykor is, amikor a könyveket szépen betettem a fa alá. A két tucatnyi könyv között lapult egy gyerekkönyv is, Békés Páltól A Félőlény.
Már nem emlékszem mi volt az oka, hogy kiválasztottam. Tudtam, pár iskola kötelező olvasmánynak adta fel, illetve egy ideig nem volt kapható a boltokban. Majd a Jelenkor Kiadónak köszönhetően ismét elérhetővé vált az új kiadás, Rátkai Kornél illusztrátor által színesítve.
A Félőlény
Az Utolsó Kiserdő az egyetlen hely, amit még nem hajtottak rémuralmuk alá a triplatokájú vahordályok, hurkoltfarkú csökött sarabolók, kukkoló berregények és társaik, vagyis a SZÖRNYEK. Az erdő lakója, a Félőlény annyira retteg, hogy már elő sem bújik odújából. Nem mesél barátainak, Rakoncnak, Porhanynak és Csupáncnak könyvtára csodálatos köteteiből, pedig eddig ezek a történetek tartották úgy-ahogy távol a szörnyeket. A Félőlény legjobb barátja, Csatang már elhagyta otthonát, a Kiserdőt. Egy nap azonban Csatang visszatér, hogy megossza barátaival: a helyzet menthetetlen, legjobb lesz, ha mind szörnnyé válnak. A Félőlény enged az unszolásnak, és a szörnyfelvételi irodába indul, hogy kiállja a három próbát…
Harmincon túli férfiként is egyszerűen oda voltam érte. Lenyűgözött a történet, a mondanivaló. A vékony kis kötet szólt a barátságról, kitartásról, velünk és bennünk élő félelmekről. Hétköznapi érzések köszöntek vissza, nem átlagos környezetben. Felnőttként elfeledkezhetünk a mesekönyvekről, főleg, ha nincs gyerekünk. Viszont, ha mégis kezünkbe veszünk egy-egy történetet, ismét megbizonyosodhatunk afelől, milyen gyógyító ereje van a meséknek, még felnőttfejjel is. Bevallom, sokkal nagyobb hatást váltott ki belőlem, mint a mondjuk A kis herceg.
Azért van tele veletek a világ, mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű.
Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.
A történet mellett imádtam a regény nyelvezetét is. Ebben a kötetben igazán érződik a magyar nyelv változatossága, szépsége.
Sárga volt szegény vagy szürke inkább? Nem is tudom. Ám az biztos, hogy töpörödött, aszott, ráncos, csempe-csámpa, keszekusza, kajla, konya, kókadt, töppedt, csapzott, borzas és zilált. Úgy nagyjából. Első pillantásra.
Nálam abszolút kedvenc lett Békés Pál könyve. Biztos vagyok benne, párszor el fogom olvasni még. Ahogy abban is biztos vagyok, idén karácsonykor is kosaramba fog landolni, ám ezúttal nem én leszek az ajándékozott.
Ha szeretnél te is adni neki egy esély, átélni velem a mese csodáját, ide kattintva tudod megrendelni A Félőlényt.
