Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. Személy szerint nagyon féltem tőle, több alkalommal is félre kellett tennem. Irtóztam a témától. Idővel mégis sikerült túllendülnöm a félelmeimen és elolvastam. (Itt írtam róla hosszabban.) Nehéz téma: halál a könyvekben.
A kötetben volt két rész, ami megragadta a figyelmem és további olvasásra ösztönzött a halál témakörében.
A világirodalom egyik legismertebb alakja Ebenezer Scrooge, Dickens műve, a Karácsonyi ének kapzsi, magányos, gonosz öregembere. A történet végén valami különös történik Ebenezerrel – hatalmas átalakuláson megy át. Fagyos különállása semmivé olvad, melegszívű, nagyvonalú, az alkalmazottain és munkatársaim segíteni akaró emberré válik. Mi történik vele? Mi indítja el a változást? Nem a lelkiismerete. Nem is a karácsony ünnepének melege, hanem egy egzisztenciális sokkterápia, vagy ahogy könyvemben nevezem, egy megvilágosító élmény.
Évek óta a polcom várakozott a Karácsonyi ének. Sose éreztem a vágyat, hogy el is olvassam. Ám Yalom ajánlására kezembe vettem. Felemelő történet, a néhol közhelyes mondanivalójával együtt is. Valóban egyfajta megvilágosító élményként hatott, rámutatva az elszalasztott lehetőségekre, azok esetleges hatásaira. Ha jobban belegondolok, képes változást előidézni. Múlt, jelen és jövő. Vajon mit mutatna a saját szellemünk a mi életünkről?
A másik könyv, amit Yalom a Szemben a nappal című művében említett, Tolsztoj Ivan Iljics halála. Ezt a könyvet pár éve vettem meg pont az ajánlása miatt.
Tolsztoj Ivan Iljics halála című művében a főhős – egy középkorú, befelé forduló, arrogáns hivatalnokok – gyógyíthatatlan hasűri betegségben, szűnni nem akarok fájdalmak között haldoklik. Ahogy közeleg a halál, Ivan Iljics felismeri, hogy egész életében eltakarta önmaga elől a halál gondolatát, s minden figyelmét a tekintélyre, a külsőségekre, a pénzre fordította.
Nyomasztó hangulatú történet volt. Sokszor éreztem, párhozamot keresek Ivan és a saját életem között. Főleg abban az alapvető dologban, hogy ő és én miként vélekedtünk a halálról. Ő teljesen elzárkózott tőle, emiatt nem igazán élte az életet. Én pedig csak remélem, hogy az elzárkózásom ellenére úgy éltem eddig az életem, ahogy az “megfelelő”.
Mindkét történet tökéletesen visszaadta Yalom azon tanítását, miszerint sokszor drámai változások és események szükségesek ahhoz, másként éljük az életünket. Ezek a megvilágosodást okozó élmények az esetek többségében jelentős hatással bírnak. Nekem a könyvek segítettek a halál elfogadásában, abban, hogy már ne féljek tőle és ne okozzon szorongást. Szükség van ilyen könyvekre.
További könyvek a halál témakörében:
