Pár hete megkérdeztem tőletek, milyen témában olvasnátok bejegyzést a blogon. Egy ötlet többször is felmerült. Hogyan lehet olvasóvá nevelni a gyerekeket? Ebben a bejegyzésben az olvasói, könyvesbolti tapasztalataimat gyűjtöttem össze a legkisebbek olvasási szokásait, könyvválasztásást illetően.
Személyes élmények
Őszintén szólva nem emlékszem arra, gyerekként mennyit olvastam. Rengeteg mesekönyvem volt, szüleim polca roskadozott a könyvektől. Pozitív példa volt előttem. Valahogy mégsem éreztem a kényszert, kövessem a példájukat. Ezen az iskolai kötelező olvasmányok sem segítettek. Maximum azt olvastam el, ami érdeklődést váltott ki belőlem. Ez a későbbiekben is megmaradt. Mindig azt olvastam, ami érdekelt. Évente maximum egy-két könyvre futotta. A sors úgy hozta, könyvesboltban kezdtem el dolgozni. Minden nap könyvek tucatja került a kezem közé. Ismerkedtem velük. Ez az ismertség arra volt jó, tapasztaltot szerezzek, kinyíljon előttem a világ. Megint megerősítést nyert, a szabad olvasmány választás sokat nyom a latba. A saját tempómban váltam olvasóvá.
Rögtön felmerül a kérdés, gyerekek esetén ezt miként lehetne alkalmazni. Hagyjuk, hogy a gyerek saját maga válasszon a könyvespolcról, vagy inkább mi döntsük el, mit olvasson? Én nagybácsiként igyekeztem teret engedni. Ha összegyűlt elegendő zsebpénz, és azt könyvre szeretné váltani a gyerek, akkor együtt nézzük át a kínálatot. Nézegessen, lapozgassa át bátran azt, ami felkelti az érdeklődését. Ha valami elnyeri a tetszését, akkor egyeztetünk. Megnézzük, valóban neki való-e, mennyire nehéz a szöveg, mennyire befolyásolta esetlegesen a könyv borítója. Tiltani nem akarok, “ezt nem vesszük meg, ez itt marad.” Nem szólom le a döntését, “ez rossz, ez nem neked való, ez hülyeség.” Inkább megmondom neki, nyugodtan olvasson el egy oldalt, válasszon ki több címet. Ne egyből döntsön. A végén maximum megkérdezem, “biztos vagy benne? Jó, ez a te pénzed, te döntésed.” Ha rosszat választott, akkor sajnos tanulópénz, de idővel majd megfontoltabb lesz. Ezt is meg kell tanulni. Persze sokat segíthet a dolgon a könyvtár használata, ahol sokkal szabadabban lehet választani, mindenféle kockázat nélkül.
Nagyon sokszor tapasztalom egyébként, hogy a gyerekek nyitottak a könyvek felé, nézelődnek és találnak is maguknak könyvet. Viszont a szülő sokszor a saját ízlése alapján leszólj a választást. „Ez baromság, ezt nem fogom megvenni.” Nagyon heves ellenállást tudnak tanúsítani. Azt viszont nem veszik észre, – amit én külső szemlélőként igen – hogy ezek után a lelkesedés szinte a nulla felé mozdul.
Ha ránk marad a választás, akkor próbáljunk olyat választani, ami nekünk is tetszene, amit mi magunk is szívesen elolvasnánk. Közben pedig gondoljunk arra, mit szeret a gyerek. Válasszunk az érdeklődési körének megfelelően. Szereti a focit? Akkor focis regényt keressünk. Ha a lovak jelentik a mindenséget, több tucat lovas történet közül válogathatunk.
Elvileg ismerjük a gyerek olvasási képességeiket. Ahhoz mérten tudunk választani. Úgy gondolom, ha esetleg könnyebb olvasmányt szemeltünk ki, az sose baj, hiszen a könnyebb olvasás, nagyobb sikerélményt okozhat. Ez főleg első-második osztály környékén lehet fontos. Ha sikerélménye van, akkor későbbiekben is kedve lesz olvasni. Ha valamit nem szeretne végigolvasni, akkor ne vegyük el a kedvét azzal, hogy kritizáljuk, ne erőltessük.
Ha röviden össze kellene foglalnom tehát, akkor az alábbi dolgokat emelném ki. Szabad választás, ismerkedés a könyvekkel, nyitottság és kommunikáció. Ezek együttesen véleményem szerint segíthetnek az olvasóvá válásban. És ami nagyon fontos, ne legyen kényszer az egész. Ha nem érdeklődik a könyvek iránt, akkor maximum együtt menjenek el egy boltba/könyvtárba nézelődni. Idővel önmaga is felfedezheti a könyvek csodálatos világát.
