A Remélem, jól vagy számomra igazi komfortzónán túli olvasmány volt. Őszintén szólva, első ránézésre egy könnyed, romantikus, „csajos” történetnek tűnt, olyasminek, amihez korábban nem sok kedvem volt, mert gyakran sablonosnak, klisésnek éreztem az ilyen regényeket. A kiadótól Krisztián ajánlotta figyelmembe, és az ő ízlésében maximálisan bízom, így kíváncsian vágtam bele. Nyaralásra vittem magammal, mondván pont ideális lesz a tengerparton olvasni.
A történet főszereplője egy fiatal lány, Jolene, aki egy irodában dolgozik, de nincs igazán jó kapcsolatban a kollégáival. Sajátos szokása, hogy a válaszlevelekbe epés megjegyzéseket ír, majd fehér színre állítja a szöveget, abban a hitben, hogy senki sem látja. Ez sokáig működik is, mígnem le nem bukik. Ekkor egy tréningre küldik, és a számítógépét is átkonfigurálják, hogy ellenőrizzék a tevékenységét. Csakhogy a rendszerbe hiba csúszik: Jolene így hozzáfér a kollégái teljes levelezéséhez. Innen pedig beindul a bonyodalom, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, mi zajlik a munkahelyi játszmák felszíne alatt?
A könyv különlegessége számomra abban rejlett, hogy nagyon jól ábrázolta a munkahelyi hangulatot, a klikkesedéseket, a megfelelési kényszert és azt is, mennyi minden húzódik meg egy-egy viselkedés mögött. A szereplők hús-vér emberek, mindegyiküknek megvan a maga terhe, és ahogy haladunk előre, kiderül, sokkal több a közös bennük, mint azt elsőre gondolnánk.
A szöveg könnyed és gördülékeny, tele remek poénokkal – humoros, de sosem erőltetett. A romantikus szál is pont annyi, amennyitől még friss és szerethető marad a történet, nem pedig sablonos.
Összességében abszolút pozitív élmény volt számomra a Remélem jól vagy. Szórakoztató, kedves és mégis tartalmas olvasmány – olyan, amire jólesik visszagondolni. Ha szeretted Dolly Alderton Jó alapanyag című regényét vagy A szellemeket, akkor nagy eséllyel ez a könyv is elnyeri majd a tetszésedet.
