Szeretem a képregényeket. Ez irányú kedvelésem idén csak erősödött. Köszönhető ez annak, hogy egyre több olyan irodalmi mű is megjelenik ebben a formában, amit korábban szerettem volna elolvasni. Az olvasandó könyvek listámon évek óta előkelő helyen szerepel Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regénye.
Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széleskörű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a XX. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját.
A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul „elszabadul az időben”. Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között – kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió.
Orvell 1984-e után ezt kötetet is a Helikon Kiadó adta ki. Kezembe fogva ámuldoztam. Kissé sötét, letargikus a képi világa, mégis elképesztően gyönyörű kötet lett. A groteszk, fekete humorral kevert történet erősen jelenik meg az olvasó előtt. Sokkal jobban belemar az emberbe minden sora. Az eredeti műről nagyon sokan azt állítják, zseniális, ám nagyon nehéz olvasmány. Erős összpontosítást igényel. A képregénnyel ez valamelyest kikerülhető. Kellően megismerhetjük a történetet, így a jövőben a teljes regény is fogyaszthatóbbá válik általa.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, ide kattintva tudod megrendelni Az ötös számú vágóhíd képregényt. Ide kattintva pedig elolvashatod, melyik öt képregényt érdemes még beszerezned.
