Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában. A népszerű brit szerző könyvének a címe. De vajon milyen regény lehet? Ifjúsági? Kaland? Esetleg sci-fi? Egy újra kiadott újdonságot olvastam.
A könyvet egy közeli barátom már ajánlotta korábban, de nem volt elérhető, ezért csak feljegyeztem magamnak. Pár hónappal később láttam, a szerzőnek új könyve lesz, Delfin címmel. Ekkor kérdeztem rá a kiadónál, hogy nem lesz -e a kutyából utánnyomás? Szerencsére a válaszuk igen volt, így ősszel már a kezembe is vehettem a könyvet. Elfoglaltságom miatt viszont csak most került sorra. (Egyébként a NIOK november havi közös könyve is ez lett.)
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
A tizenöt éves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója – egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg.
Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében…
A kötet több szempontból is megközelíthető.
Első és legfontosabbként megismerhetjük az autista fiú gondolatait, érzésvilágát. Christopher egy kedves, aranyos fiú a furcsaságaival együtt. Tizenöt éves, de néha úgy éreztem mintha csupán öt-hat éves volna. Külsős szemlélőként nagyon fura érzés volt. A gyermeki léte kapcsán a narratíva izgalmas, hogy az ő szemén keresztül haladunk a történetben. Nincs sok rálátásom a hasonló betegségben szenvedők életére, de úgy éreztem, valós minden gondolata.
Másodsorban kirajzolódik előttünk az apa és anya lelkivilága is minden pozitívumával és negatívumával egyaránt. Hogyan élik meg a mindennapokat egy sérült, beteg gyerekkel, mit próbálnak tenni, hogy könnyebb legyen a helyzetük. Kifejezetten tetszett az anya ábrázolása, cselekedete is, hogy nem minden tökéletes körülötte, hanem ugyanolyan esendő, mint más. Sőt az apának a gyengéd oldala is nagy hatással volt rám. Jó döntés volt az író részéről a hibák, valós érzések – kiemelten a negatív – ábrázolása.
Kiléptem. Apa a folyosón állt. Felemelte a jobb kezét, és szétnyitotta az ujjait, mint egy legyezőt. Felemeltem a bal kezemet, szétnyitottam az ujjaimat, mint egy legyezőt, és összeérintettük az ujjaink hegyét. Azért csináljuk ezt, mert apa néha szeretne átölelni, de én nem szeretem, ha átölelnek, ezért ezt csináljuk helyette, és ez azt jelenti, hogy apa szeret engem.
Végül ott az érzékenyítés, ami talán a legnagyobb erőssége az egész kötetnek. Megismerjük a betegséget, milyen együtt élni vele, hogyan lehet kezelni. Mit éreznek a szülők, mit érzékelhet a környezet.
Mégis van bennem némi hiányérzet, amit nehezen tudok megfogalmazni. Nem éreztem a késztetést, hogy visszatérjek hozzá. Pedig amikor olvastam, könnyen haladtam vele. Tetszett, mert fontos dolgokkal foglalkozik. A cselekmény, a hang, a szöveg minden a helyén volt számomra. Mégse tudom elmondani, miért nem rajongtam, miért csak simán elolvastam. Talán ez előzetes várakozás, elképzelés miatt tettem magasra lécet? Vagy a matematika iránti ellenszenvem okozta? Nem tudom. Friss az élmény. Lehet pár év múlva ismét el fogom olvasni.
2 gondolatokat “Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában”
A hozzászólások lezárva.