Igaz történet, krimi, korkép. Mindez egy regényben? A Bookline gondozásában megjelent Megfojtott virágok mindent tartalmaz, amit felsoroltam. Hátborzongató, szomorú történet a régi idők Amerikájából, meggazdagodott indiánokról, kapzsiságról és halálról. Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése.
Amikor az 1920-as években kiderült, hogy az oklahomai oszázs indiántörzs „művelésre alkalmatlannak” nyilvánított földje alatt az Egyesült Államok legnagyobb olajkészlete húzódik, a törzs tagjai hirtelen a világ leggazdagabb embereivé váltak. Kalandorok és vállalkozók sokasága lepte el a vidéket, hogy a korabeli sajtót idézve a „rézbőrű milliárdosoktól” bérbe vett földeken meggazdagodjon.
Ám egyszer csak valami egészen hátborzongató történt.
A törzs tagjait egymás után meggyilkolták – volt, akit megmérgeztek vagy lelőttek, mást a vonat elé löktek. És azok is meghaltak, akik kérdéseket tettek fel vagy nyomozni próbáltak a rejtélyes halálesetekben.
Rita sírva fakadt, a férje arrébb terelte, így végül Mollie mondta ki: igen, Annát találták meg. Ő, aki minden körülmények között összeszedett volt, sietve elhagyta Ernest oldalán a vízmosást, hogy maga mögött hagyhassa annak az új keletű gonoszságnak az első megnyilvánulását, ami nem csak a családját, egész törzsét fenyegette.
David Grann hosszú éveken át kutatott levéltárakban és nyomozott a helyszínen, hogy megismerje az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetét, amely összefonódott az FBI megszületésével is. A nyomozóiroda első jelentős gyilkossági ügyében a fiatal és ambiciózus új igazgató, J. Edgar Hoover a legújabb technológiától kezdve a fedett ügynökökön át mindent bevetett, hogy sikert tudjon felmutatni, és ezzel igazolja az FBI létét.
Nagyon jól megírt, összeszedett könyv az emberi felsőbbrendűségről, kirekesztésről. Köztudott, az emberek nagyon sok mindenre képesek a kapzsiságuk révén. Ehhez, ha még gonoszság, rasszizmus is társul, akkor a következmény nagyon brutális erőszakba csaphat át. A könyvben olvasott narratíva filmszerűen vezet minket. Dokumentumregény, de mégis olvasmányos, egy pillanatig sem száraz.
Úgy tudom, Amerikában a történelem órákon nem említik az oszázs indiánokat. Némaság veszi körül őket. Nem is csoda, hiszen bárhogyan is nézzük, Amerika szégyenfoltja az egész. Szerencsére a szerző nem engedi elfelejteni az eseményeket. A történelmet nem lehet elfelejteni, nem lehet tagadni. Kell az emlékeztető, hiszen ami egyszer megtörtént, bármikor megtörténhet újra a hatalom, a felsőbbrendűség nevében.
