Vajon az emberek tényleg jók lennének? Vagy sokkal inkább arra vagyunk beállítva, hogy azt higgyük, az emberiség önző és mindenki csak magával foglalkozik? Mégis jobbak lennénk, mint hittük?
Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét. Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben. De lehet, hogy mégsem igaz?
Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthetünk társadalmunk radikális átalakítására.
Képzeljük el, hogy új kábítószer dobnak a piacra. A szer nagyon könnyen függőséget vált ki, így hamar rászokik mindenki. A tudósok megvizsgálják a drog hatásait, és hamarosan arra a következtetésre jutnak, hogy a veszélyérzet torzulását, szorongást, rossz hangulatot, tanult tehetetlenséget, az együttérzés hiányát és ellenségességet, valamint érzéketlenséget okoz. Használnánk ezt a kábítószert? Megengednek a gyerekeimnek, hogy kipróbálják? A kormány törvényesen engedélyezné? Az összes kérdésre a válasz: igen! Korunk legelterjedtebb függőségéről van ugyanis szó. A mindennapokban általánosan használt drogról, amelyet a kormányok támogatnak, és amelyet a gyerekeink is nagy dózisban fogyasztanak. Ez a drog a hírfogyasztás.
A fenti részlet olyan elemi erővel csapott fejbe, hogy elegendő volt ahhoz, kijelentsem, ez a könyv szuper. A hasonlat hatására, és a témához köthetően határoztam el, végérvényesen törlöm a hírportálok az a közösségi felületeimről. A befolyásolás felvázolása döbbenetes volt. Sejtettem, de itt valahogy erőteljesen tudott hatni rám.
Ezt követően a könyv további meglepetéseket és leleplezéseket tartogatott. A Legyek ura című könyvvel kapcsolatban is csak pislogtam. Előre vettem a listámon az olvasást. Bizonyosan másként fogom olvasni, mit ahogy korábban terveztem. Zimbardo személyét illetően csalódást érzek. A híres stanfordi kísérlete, amiről már sokat olvastam, szintén új értelmet nyert.
Fejezetről fejezetre tanultam a világunkról, az emberekről. Nehezen tudtam letenni. A szemléletemet befolyásolta, jó irányba. A könyvet Harari 21 leckéje után olvastam. Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire jó nekem két erőteljes témájú kötetet egymás után olvasni. Azonban nem volt tömény, nem volt száraz. A két kötet tökéletesen kiegészítette egymást.
Az Emberiség olyan mű, amit kötelezővé tennék, hogy sorai által elinduljon egy változás. Változás, hogy ne a negatívat, ne a minket nyomasztó rossz dolgokat érzékeljük, ne hagyjuk magunkat befolyásolni. Ha sokan olvasnák, akkor nem lenne kérdés. Jobbak vagyunk, mint hittük. Az idei év egyik kedvence lett.
Ha érdekel Rutger Bregman Emberiség – Mégis jobbak lennénk, mint hittük? kötete, akkor ide kattintva tudod megrendelni.
