Ashley Audrain: A szív sötétje

Az egyik meghatározó olvasmány élményem Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről című kötetéhez kapcsolódik. (Címre kattintva olvashatod az ajánlót róla.) Emlékezetes, hosszú órákat töltöttünk együtt, a végén számos kérdés maradt bennem a történet vonatkozásában. Az ilyen és ehhez hasonló könyveket szeretem, melyek sokáig ott motoszkálnak a gondolataimban. Most újabb kedvencet találtam. Ashley Audrain A szív sötétje.  

Blythe Connor eltökélt, hogy kislányának, Violetnek olyan melegszívű és szerető anyja lesz, amilyen neki nem adatott meg. Ám az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz. Vagy ez csak Blythe rögeszméje lenne? 
 
A férje, Fox úgy gondolja, hogy csak képzelődik. S minél kevésbé hisz neki Fox, Blythe annál inkább úgy érzi, anyaként és feleségként is kudarcot vallott. A helyzet felemészti minden józanságát, s már saját magában sem bízik. A kistestvér, Sam érkezése azonban mindent megváltoztat: Blythe magától értetődő módon kapcsolódik a kisbabához, és végre olyan anya lehet, amilyenről mindig is álmodott. Valóságos lehet ez az idill? Vagy a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kísérti Blythe-ot, beigazolódik? Mi van, ha az anyaság nem mindaz, amire mindig is vágytál, hanem mindaz, amitől mindig is rettegtél? 

Az anyaságról férfiként nagyon nehéz objektíven nyilatkozni. Gyerektelenként nincs nagy rálátásom a témára, csak a családi és baráti környezetemre tudok hagyatkozni. Illetve arról tudok beszélni, mit vár el a társadalom az anyáktól. Mert elvárás az bizony van. Hordd szíved alatt kilenc hónapig, állj készen, szülés után pedig tegyél meg mindent a gyerek és a család érdekében. Csúnyán szólva, sokan úgy vélekednek, a nők dolga a szülés és a gyereknevelés. És persze a háztartás vezetése. Ha valaki fáradt, kétségbeesett, és kimondja, hogy nem erre számított vagy éppenséggel nem érzi magát igazán anyának, az rossz, gonosz nő. Mégis, hogy mondhat ilyet? 

Szóval eleve nagy elvárásokkal kell szembenézni egy újdonsült anyukának. A belső elvárásokat pedig még nem is említettem, ami állandó talajt ad a szorongásnak. Vajon jó anya vagyok? Megadok a gyereknek mindent? Mi van, ha nem tudok teljesíteni, vagy hibázok? Csak pár kérdés, ami gyakran felmerülhet. 

Valószínűleg, én vagyok az egyetlen anya a világon, aki nem éli túl az első heteket. Az egyetlen, aki sosem épül fel a gátmetszésből. Az egyetlen anya, aki belehal a fájdalomba, amikor az újszülött fogínye éles pengeként vágja a mellbimbóját. Az egyetlen anya, aki képtelen úgy tenni, mintha ennyire kialvatlanul is működne az agya. 

A fenti kérdésekről is szól a Szív sötétje. Megmutatja az anyaság jó és rossz oldalát. A lélektani regény erős kételyeket ébreszt az olvasóban, vajon mi miként cselekednénk? Ki lehet mondani a negatívumokat? Fel lehet, és egyáltalán érdemes -e felvállalni azt, hogy kimondjuk, az anyaság nem nekünk való? Lehet különbséget tenni a gyerekek közt? A hozott szülői mintáktól való elszakadás lehetséges, vagy olyan mélyen gyökerezik bennünk, felesleges küzdeni ellene?  

Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Oldalról oldalra az járt a fejembe, vajon az anya vagy lánya oldalát kellene jobban megismernem, elfogadnom.  Miért olyan a férj, amilyen? Az írónő nagyon realisztikus képet festett a párkapcsolat, a családi élet viszontagságairól. Meghagyta nekünk, olvasóknak a lehetőséget, eldöntsük mi lehet a helyes, mi lehet a jó. Mi az élet nagy igazsága. Alkalmazkodni, vagy felfedni a valóságot. A történet hatással volt rám, és biztos vagyok benne örökre az emlékezetembe vésődik minden sora. Kedvencet találtam.

A könyv befejezését követően kölcsönadtam egy barátomnak, aki fél nap elteltével már üzent is, hogy nem tudja letenni, és nagyon tetszik neki. Örülök, hogy az érzésem bejött, ez valóban egy erős kötet lett.

Ha érdekel a Szív sötétje, akkor ide kattintva tudod megrendelni.