Nem olyan régen egy Instagram posztban fejtettem ki, hány könyvet sikerült elolvasnom a nyaralás alatt. Lényegében arról volt szó, hogy egy könyvet kezdtem el a hatból, de végül csak itthon fejeztem be. Ez a kötet 2014-es megjelenése óta várakozott a polcomon. Oscar Wilde Dorian Gray képmása volt.
Talán nincs ember, aki ne hallott volna Dorian Grayről. Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Manapság az emberek mindennek pontosan tudják az árát, csak az értékét nem.
Érdekes kötet volt. Dunajcsik Mátyás fordításának köszönhetően nagyon könnyen olvasható. A könnyedségre szükség is van. Elképesztő mennyiségű bölcsesség, gondolat, tanács van szinte minden oldalon. Talán ezért is haladtam vele lassan, mert számos alkalommal meg kellett állnom, gondolkodnom kellett az olvasottakon.
Miként változik az ember jelleme, hogyan alkalmazkodik, enged teret valami másnak, mint amit eddig képviselt. Befolyásolás, művészvilág, bűnök és erkölcsök.
– Mert befolyással lenni valakire azt jelenti, hogy valaki a saját lelkét adja a másiknak. Aki onnantól nem a saját, természetes gondolatait gondolja, nem a saját, természetes szenvedélyeiért lelkesedik. Az erényeit nem érzi magáénak. A bűneit, már ha létezik bűn, csak kölcsönbe kapja. Valaki más zenéjének visszhangja lesz, egy színész, aki nem a neki írt szerepet játssza. Az élet célja az önfejlesztés. Hogy az ember minél tökéletesebben megvalósítsa a saját természetét – ezért vagyunk itt mindannyian. De manapság az emberek félnek önmaguktól. Megfeledkeztek a legfőbb felelősségről, arról, amivel mindenki saját magáért tartozik.
Ugyan elolvastam a könyvet, mégis olyan érzésem van, hogy még nem végeztünk egymással. A cselekmény fő szálát megértettem, egy fiatal férfi életének változása kísér végig minket oldalról oldalra. Megkedveljük, aztán utáljuk. Érzelmi hullámavasút. Viszont a történet látszólagos egyszerűsége sokkal több réteget rejt magában. Ezért egészen biztos vagyok benne, párszor el kell majd még olvasnom.
Amit én olvastam, az egy cenzúrázatlan változat volt a Helikon Kiadótól. Sajnos ez már nem elérhető. Érdemes használt könyves oldalakon körbenézni, vagy ha nem akarsz keresgélni, akkor a Helikon Zsebkönyv kiadást tudod megrendelni, ha ide kattintasz.
