Rachel Cusk: Körvonal

Vannak bizonyos regények, amelyek megértéséhez idő és türelem kell. Amikor a gondolatok válnak fontossá, nem maga a cselekmény. Sajnos utóbbi esetben a könyv belekerülhet abba a csapdába, hogy leértékelik. Pedig pusztán a helyén kellene kezelni. Rachel Cusk Körvonal trilógiája kapcsán hasonló érzéseim vannak.  

A Körvonal regény tíz beszélgetésben. Egy frissen elvált írónő Athénba repül, ahol egy kreatívírás-kurzuson tanít. Kollégákkal, régi ismerősökkel, idegenekkel találkozik: csak egy-egy villanásra jelennek meg egymás életében, beszélgetéseik egyszerre esetlegesek és sorsfordítók. Talán épp a köztük lévő távolság, a folytatás lehetetlensége miatt engedik meg maguknak, hogy őszintén, madártávlatból vessenek számot az életükkel az abszurd apróságoktól a nagy válságokig. Ezek a keresetlen, útkereső beszélgetések rajzolják ki Cusk érzékeny elbeszélőjének alakját, aki jelenlétével figyelni, látni tanít. 

A kötet folytatása a Tranzit. 

A Körvonalból ismert, nemrég elvált írónő fiaival visszaköltözik Londonba, hogy új életet építsen fel. A regényt az alapokig szétvert lakás felújításának epizódjai tagolják, a köztük eltelő lopott időben pedig beszélgetőpartnerek haladnak át Faye figyelmének forgószínpadán. A Tranzit a továbblépés tünékeny, de elszánást és tudatosságot igénylő lépését ragadja és rajzolja meg számos szemszögből. Szédítő, finoman szatirikus társadalmi tablóján kelet-európai építőmunkások, kiégett művészek és angol nagypolgárok kerülnek egymás mellé, hogy az élet közepéhez érve átgondolják, kivé, mivé váltak, kivel és milyen célokkal élnek.  

Az érzéseim az első kötet után vegyesek voltak. Nem erre számítottam. Aztán elolvastam a második részt, majd be kellett látnom, különleges regénnyel találkoztam. Van egy főszereplőnk, aki tulajdonképpen mellékszereplő. Ott van velünk, elindítja a beszélgetéseket, történeteket. Érzékeny és bensőséges hangulatba kerülhetünk. Személy szerint lassan olvastam. Hümmögések közepette néztem a körülöttem levő embereket. Mindenkinek megvan a saját története. Neked is, nekem is. Néha mesélni jobb, néha pedig hallgatni. Ez az ötlet, hogy tulajdonképpen egyfajt külső szemlélőként leskelődünk, ismerünk meg másokat, irodalmilag egyedi és szokatlan. Viszont pont ez a szokatlansága adja meg az élményt. Sokszor eszembe jutott felülni a vonatra, beszélgetést kezdeményezni, figyelni a másikra. Valóban figyelni. Nem felületesen, hanem őszintén belemerülve hallgatni.  

Lehet, elsőre unalmasnak hat. Mégis haladjunk vele. Olvassuk szépen, megfontoltan. Nem az a kötet, amit gyorsan letudunk. Inkább a hideg őszi estékre való, egy forró tea és meleg pléd ölelésében, külvilágot kizárva.  

Rachel Cusk Körvonal trilógiáját azoknak ajánlom, akik érzéseket, érzelmeket keresnek. Akiknek nem a cselekmény a fontos, hanem a mondanivaló. A két kötetben minden leírt szónak oka van. Meg kell ismerni.  

A szerző már megjelent köteteit ide kattintva tudod megrendelni.