Antoine Laurain: Az ​elnök kalapja

Antoine Laurain Az ​elnök kalapja című könyve a megjelenése óta mozgatta a fantáziámat. A borító megmaradt bennem. Tanulmányoztam a fülszöveget és azt éreztem, ezt mindenképpen el kell majd olvasnom. Ritkán van ilyen erős belső megérzésem. Nem is igazán tudom megmagyarázni. Év elején felkerült az olvasmánylistámra, de rögtön utána el is olvastam. 

A könyvelőként dolgozó Daniel Mercier magányosan vacsorázik egy párizsi étteremben; egyszer csak illusztris vendég, François Mitterrand telepedik a szomszéd asztalhoz. A vacsora végeztével a köztársasági elnök ottfelejti a kalapját, Daniel pedig úgy dönt, megtartja emlékül a fejfedőt, nem sejtve ,hogy ezzel egész addigi élete fenekestül felfordul. A talizmánként szolgál ófekete kalapnak köszönhetően az átlagos kisember szakmai pályafutása meredeken felível. Mielőtt azonban a kalap segítségével a politikai hatalom rejtélyes működésébe is beleláthatna, a könyvelő – hasonlatosan a köztársasági elnökhöz – elveszíti a kincset érő tárgyat… 

Elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris megszületik egy kapcsolat. És elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris vége ugyanannak a kapcsolatnak. Előtte a nagy semmi. Utána üresség. 

Jó érzés, hogy ezúttal is hallgattam a megérzésemre. A könyv nagyon tetszett. Rövid, egyszerű fejezetek tele reménnyel, pozitivitással. A szereplők nagyon jó karakterek. Rövid idő alatt viszonylag erős szimpátia alakult ki velük. Maga a történet eredeti. Olyan, mint egy mese varázslattal megkeverve. Mosolyogtam, izgultam. Vajon mi fog történni?  

Hamar beszippantott, vitt magával a regény. A közepe fele volt ugyan egy kis lassulás, meg is ijedtem, hogy a kezdeti csodálat elpárolog. Szerencsére csupán pár fejezet idejére jelentkezett ez a fennakadás. A történet vége felé közeledve ismételten élvezettel faltam a sorokat. Sajnos hamar a végére is értem.  

Hát, igen, az élet néha más utakra visz bennünket, az ember észre sem veszi, hogy kereszteződéshez ér, a sors nagy GPS-e nem az előírt útvonalat követi, azt pedig egyetlen jelzőtábla sem mutatja előre, hogy innen már nem tudunk visszafordulni. A létezés Bermuda-háromszöge egyszerre mítosz és valóság. Egy dolog azonban biztos: ha az ember belekerül az örvénybe, többé már soha nem járja az eredetileg neki szánt utat. 

Örülök, hogy rátaláltam a szerzőre. Az elnök kalapja ideális kikapcsolódást és szórakozást tud nyújtani a monoton hétköznapokban. Abszolút ajánlani tudom mindenkinek. Remélem hamarosan az író másik könyvéről, A piros noteszről is ezt mondhatom majd.

Park Könyvkiadó