Az elidegenedés írója: Franz Kafka

Az idei évre van egy könyves vállalásom, miszerint sokkal több könyvet fogok olvasni az itthoni polcomról. Rengeteg az olvasatlan könyvem, szeretnék ezen változtatni. Illetve nyilván ezzel rengeteget tudok spórolni is, hogy nem csak halmozom a könyveket. Szeretnék továbbá több nagy klasszikus irodalmi művet és szerzőt megismerni. Így került a látóterembe elsőként Franz Kafka.  

Kafkához köthetően három kötet is a polcomon van már egy ideje. Két Helikon Zsebkönyvként megjelent műve, Az átváltozás / A fűtő illetve A per. Valamint Benjamin Balint Kafka utolsó pere. Az első kettőt a kiadó sorozata miatt vettem meg. Míg az utóbbinak a témája tűnt érdekesnek. Ám a 2019-es megjelenése óta még nem került sor az olvasására.  

Az ismerkedést Az átváltozással kezdtem. Pár óra alatt ki is olvastam. Nagyon érdekes volt az egész történet szimbolikája, mondanivalója. Rengeteg módja van az értelemzésnek. A szürreális események nyomasztóak ugyan, de nem éreztem egyáltalán annyira fajsúlyosnak, félelmetesnek vagy éppenséggel gusztustalannak, mint ahogy sokan sokszor beállítják. Inkább azon gondolkodtam, vajon én mit tennék hasonló esetben, továbbá Kafkával szívesen leültem volna beszélgetni. Nem zárkozom el attól sem, újraolvasom még az idén.  

A per hasonlóan sokrétű történet. A nyomasztó hangulat itt is érezhető. Törvények, bürökrácia, társadalom. A tehetetlenség regénye. Figyelemre méltó Kafka gondolatvilága, érzéseinek a történetbe való beleszövése. Vajon mennyire szól róla az egész? Tényleg ennyire letargikus és depresszív atmoszféra lengte körül?  

Mindkét kötet esetén a szerző személye számos kérdést felvetett. Ki is volt ő valójában? A válaszokat részben megkaptam a Kafka utolsó pere című kötetben. A mű tulajdonképpen arról szólt, hogy kit illet a szerző hagytatéka, a szerzői jogok. A per története érdekes volt, az összes fél által felhozott érv tulajdonképpen helytállónak tűnhet. A jelen eseményei mellett pedig visszutazva a múltba megismerhettük kicsit Kafkát, mit gondolt a világról az írásról, önmagáról. Milyen volt a kapcsolata legjobb barátjával, Max Broddal, aki, mint tudjuk, nem teljesítette Kafka végakarátát, nem égette el a kéziratokat. Ezáltal neki köszönhetjük a szerőt. De vajon mennyire nyúlt bele és formálta saját képére az életművet? Izgalmas dokumentumregény, irodalmi csemege. 

Ezt követően körbenéztem a neten milyen könyvei kaphatók még, mit érdemes elolvasni. A Naplók, levelek került fel rögtön a listámra. Illetve érdekességként Borbély Szilárdtól a Kafka fia. 

Franz Kafka a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben a realizmus és a fantasztikum keveredik, tipikus szereplői elszigetelt emberek, akik furcsa, vagy szürreális helyzetekbe kerülnek, vagy érthetetlen társadalmi és bürokratikus erőkkel kerülnek szembe. Ezt úgy értelmezték, hogy Kafka az elidegenedés, a félelem, a bűntudat és az abszurditás témáit vizsgálja. A kafkai kifejezést a műveiben gyakran előforduló abszurd, szürreális szituációkhoz hasonló helyzetekre használják. Az írással csak szabadidejében foglalkozott. Élete során levelek százait írta családjának, közeli barátainak és édesapjának. 1924-ben gümőkórban hunyt el, mindössze 40 évesen. Életében kevés műve jelent meg: csak a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novellagyűjteményei, illetve külön történetek jelentek meg irodalmi lapokban, például Az átváltozás, de nem arattak komolyabb sikert. Végrendeletében Kafka arra utasította Max Brod barátját és irodalmi hagyatékának kezelőjét, hogy semmisítse meg befejezetlen műveit, valamint A per, A kastély, az Amerika regényeit. Brod azonban nem tette ezt, hanem gondoskodott arról, hogy kiadják a műveket. Kafka írói munkássága a 20. és 21. század íróinak, kritikusainak, művészeinek és filozófusainak széles körére hatott.