Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Megszámolni se tudom már a magamnak tett könyves ígéreteket, kihívásokat. Több magyar szerző, több romantikus regény. Elkezdek nyitni a történelmi könyvek felé, valamint több régebbi, klasszikus regényt olvasok. Főleg olyat, ami már jó ideje a könyvespolcomon várakozik. Így merültem el elsőként Kafka világába. (Itt írtam róla bővebben.) Így olvastam el Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét.

Arra már nem emlékszem, miért pont ő rá esett a választásom. Viszont tudom, rengeteget hezitáltam rajta, melyik kiadást olvassam. Két fordítás közül végül az újabbat választottam, amit a GABO Kiadó adott ki, Vári Erzsébet tolmácsolásában.

Majdnem egy hónap alatt sikerült elolvasnom a majdnem hatszáz oldalas regényt. Egy percig se bánom, hiszen az egész mű, a történet olyan, időt kell adni neki. Néha izgatott voltam, faltam a sorokat. Máskor pedig felért egy szenvedéssel az a pár oldal, ami az adott fejezetből hátra volt. Mégis, egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól: mi fog történni, hova fog eljutni a történet? Milyen tanulsággal fog számomra szolgálni? Tudok majd bárkivel azonosulni?

Nincs az őszinteségnél nehezebb dolog a világon, de mi sem könnyebb a hízelgésnél. Ha az őszinteségnek akár egy százaléka is hamis, azonnal disszonancia keletkezik, amit azután botrány követ. De még ha teljes egészében, az utolsó árnyalatáig hamis, a hízelgés akkor is kellemes, és nem minden élvezet nélkül hallgatja az ember; még ha durva is ez az élvezet, azért mégiscsak élvezet. És legyen bármilyen durva is a hízelgés, félig meddig azért mégiscsak igazságnak tűnik.

A Bűn és bűnhődés nagyon sokrétű, elképesztő mennyiségű filozófiai szintű mondanivalóval. Társadalmi viszonyok, erkölcs, bűn, lelkiismeret. Az emberi lélek, a psziché zűrzavaros kiszámíthatatlan labirintusában eltöltött idő minden nehézség ellenére sem volt elvesztegetett idő. Nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Inkább büszkeséget érzek, hogy elolvastam, tudom miről szól. Mert azért mégis csak egy olyan kötetről van szó, ami megkerülhetetlen. Az 1866-os megjelenése óta semmit se veszített az aktualitásából, mai napig releváns kérdésekkel foglalkozik.

A szerzőtől időközben beszereztem a legutóbb kiadott Ördögöket, A játékost, Feljegyzések ​az egérlyukból, valamint a Megalázottak ​és megszomorítottak című kötetét. Biztosan fogok még olvasni tőle, de kell egy kis szünet. Az általam olvasott kiadás ide kattintva rendelhető.