Életem egyik legmeghatározóbb könyve Carlos Ruiz Zafón Szél árnyéka című regénye. Általában úgy szoktam ajánlani, a könyv, amit minden olvasónak, könyvszerető embernek el kell egyszer olvasnia. Illetve akkor is érdemes kézbe venni, ha arra keressük a választ, miért jó egyáltalán olvasni? Hatalmas kíváncsisággal vettem kezembe legelső könyvét, mely A Köd Hercege címmel jelent meg.
1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica. Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza! Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.
A benne lévő varázslatosság, sejtelmesség kellő izgalmat nyújtott, ami által minden sorát faltam. Érdekelt a szereplők előélete, gondolataik, motivációjuk. Kíváncsivá tett a város, ahová költöztek. És természetesen maga a történet, a titkok feltárása szintén magasfokú érdeklődést váltott ki belőlem. Ez mind együtt tökéletes egyveleg volt és tette igazán szórakoztatóvá az olvasást.
Zafón olyan elképesztő atmoszférát képes megteremteni ebben a rövidke regényben, hogy az olvasó úgy érezheti, hogy minden kerek egész. Volt azért benne egy-két szál, ami további lehetőséget rejtett magában, de úgy gondolom, hogy a szerző jól húzta meg a határokat.
Főleg annak tudatában hatalmas dolog ez, hogy Zafón mindössze huszonhatéves volt, amikor megírta és pályázott vele egy ifjúsági, irodalmi pályázaton. Amit természetesen meg is nyert.
A zuhogó esőben mintha megállt volna az idő. Olyan volt, mint egy fegyverszünet: az ember abbahagyhatja azt, amivel éppen foglalkozik, és akár hosszú órákon át egyszerűen csak figyeli az ablakból az ég könnyeinek végeláthatatlan függönyét. Max az éjjeliszekrényre tette a könyvet, a villanyt lekapcsolta. Hagyta, hogy körülölelje az eső hipnotizáló hangja, és lassan álomba szenderült.
Annak ellenére, hogy a történet lényegében ifjúsági regénynek van besorolva, az gondolom, hogy korosztálytól függetlenül érdemes olvasni. Nyelvezetének egyszerűsége okán már egészen fiatalon, tízen egypár évesen is olvasható.
Alig várom a sorozat másik két kötete is megjelenjen:
Éjféli palota
Szeptemberi fények
3 gondolatokat “Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege”
A hozzászólások lezárva.