Letargikus hangulat. Mérhetetlen szomorúság. Te is érezted azt, valamilyen oknál fogva túlságosan rád telepedett a bánat? Gyász, szerelmi szakítás, elválás, számos esemény előidézheti. A bánat árnyékként követ. Vagy ahogy a következő regényben, madárként repdes körülöttünk. Mint egy varjú. Max Porter: A bánat egy tollas állat.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és megígérte a fiúk apjának: velük marad, amíg szükség lesz rá. A kétségbeesett férfi szép lassan megszokta, hogy a Varjú mindig ott van velük. Amikor esznek, amikor alszanak, amikor az apa Ted Hughesról szóló könyvét írja, és minden pillanatban, amikor fiaival együtt azért küzd, hogy formát adjon az alaktalan fájdalomnak, ami az életükből lett, és minden nap egy kicsit elviselhetőbb legyen az előzőnél.
Megvallom őszintén, kétszer olvastam el a könyvet. Első alkalommal csak néztem, hogy ez micsoda, mit mond, mire hívja fel a figyelmet. Nem volt kellemes érzésem vele kapcsolatosan. Egyfajta általános szomorúságot éreztem. Amikor második alkalommal olvastam, akkor sokkal jobban odafigyeltem a sorokra, sokkal jobban elmerültem benne. Ekkor már éreztem azt a nyomást, azt a feszültséget, ami a történet szerinti gyásszal együtt járhat.
A továbblépés mint elképzelés a hülyének való, mert minden érzékeny ember tudja, hogy a gyász egy hosszú távú projekt. Nem vagyok hajlandó rohanni. A fájdalom, ami ránk szakadt, nem engedi, hogy lassítsunk, gyorsítsunk, vagy rendbe jöjjünk.
A feldolgozás fázisain mehetünk keresztül. A hirtelen elénk táruló veszteség, döbbenet, kísérlet a szembenézéssel, feldolgozással, majd végül az együttélés a hiánnyal. A való életben mindez hónapokat, akár éveket is igénybe vehet. Itt mindössze 133 oldal volt csupán. Kevésnek tűnik, ám annál töményebb. Lírai, a maga zordságával, bizarr voltával. Van benne valami zavarba ejtően szép és fájdalmas. Nehéz írni róla, mert ezt tényleg olvasni kell.
A történet, a vékony kis könyv cseppet sem mondható átlagosnak. Egyedi hangja miatt nehezen tudom belőni azt, pontosan kinek tudnám ajánlani. Újfajta szemlélete, megközelítése miatt szokatlan, elsőre nehezen kerülhet erős kontaktusba olvasójával. Feltettem a polcomra. Majd leveszem újra. Minden alkalom újat fog mutatni. Egyszer könnyebb lesz, máskor nehezebb. És felejthetetlen.
