Nagyjából két-három éve a transzgenerációs témákkal foglalkozó kötetek hatalmas teret kaptak a könyvesboltokban. A téma kapcsán már kijelenthető, nincs új a nap alatt, minden szempontból körbejárták a témát a szakemberek. Az olvasók viszont továbbra is nyitottak, továbbra is keresik az ilyen jellegű írásokat.
A családi identitás, útkeresés fontos része lehet az életünknek. Hiszen azon túl, hogy tisztában vagyunk melyik szokásunkat melyik ősünktől örököltük, fontos a kevésbé ismert szokásokat, eseményeket is feltárni. Gyerekkorunkból összegyűjtött szavak, reakciók képesek olyan traumákat, sérelmeket okozni, ami által mi ugyanazt adjuk tovább az utánunk jövő generációnak, kiemelten a gyerekeinknek. A múlt eseményeinek és döntéseinek megosztása, feldolgozása ezért kiemelt szelete az önismeretnek.
Ezzel a témával foglalkozik Juliette Allais, eredetileg 2015-ben megjelent kötete, a Gyógyuljunk ki a családunkból, melyet idén a Park Könyvkiadó adott ki magyarul.
A szerző az olvasót arra ösztönzi, hogy vizsgálja meg a családi múltat, ismerje fel a korlátozó viselkedésmintákat. Részletes útmutatást nyújt a gyógyuláshoz és az önazonosság megtalálásához, miközben tanácsokat ad a saját utunk kialakításához. Elméleti és gyakorlati példákat kombinálva segít leküzdeni a kihívásokat.
A kötet három nagyobb részre osztható. Az elsőben az önismereté a főszerep. Identitás, kötődési nehézségek, ürességérzet. Mit érzünk, hova tartunk? Mi okoz szorongást? A második fejezet foglalkozik a családtörténettel, a születéstől a szülői kapcsolatig, szexualitással, hierarchiával. Ez követően megismerve önmagunkat és a családunkban betöltött szerepünket, a harmadik részben foglalkozhatunk a kötetnek is címet adó témával, hogyan gyógyuljunk ki a családunkból?
Juliette Allais könyve, a Gyógyuljunk ki a családunkból, új megközelítéseket és mélyreható gondolatokat kínál a családi dinamikák és az egyéni fejlődés kapcsolatáról. Bár már sokan foglalkoztak a transzgenerációs témákkal, Allais a sajátos módon mutatja be mindezt. Olvasmányos, lényegre törő és hétköznapi.
Úgy gondolom – megismételve más sokadszorra önmagamat – fontos az önismeret. A tanulási folyamat nem mások hibáztatásából kell álljon, hanem arra kell törekedni, mi csináljuk másként azokat a dolgokat, amik korábban zavartak, esetleg fájdalommal töltöttek el.
