Olvasóként és könyvszerető emberként minden mű, amely könyvekkel, irodalommal foglalkozik, egyfajta drogként képes hatni számomra. Nagyon szeretek elmerülni az olyan sorok között, melyek rávilágítanak, mit jelentenek a könyvek, mit ad számunkra az irodalom. Ezzel a lelkesedéssel és lendülettel vettem a kezembe Irene Vallejo kötetét, a Papiruszt. Mivel nemrég végeztem grafikusként, ahol a szakmai tételeim között több is foglalkozott a papírral és a könyvekkel, kíváncsi voltam mi az, amit még tanulhatok.
Miről szól a könyv?
A Papirusz – A könyvek története az ókori világban elvezet Nagy Sándor csatáinak helyszíneire, bebocsátást enged Kleopátra palotáiba és a fortyogó Vezúv lábánál fekvő Papiruszok villájába, megmutatja az első ismert könyvkereskedéseket és kéziratmásoló műhelyeket, de bejárja Oxford földalatti könyvlabirintusát és a leégett szarajevói könyvtárat is. Aktuális témákhoz nyúlva köti össze a klasszikusokat rohanó világunkkal: Arisztophanész a perbe fogott humoristák elődje, Szapphó a kortárs női íróké, Titus Liviusnak voltak elsőként rajongói, Seneca pedig a post-truth úttörője.
E mesés kalandnak azonban mindenek felett a könyveket évezredeken át óvó ezrek a főszereplői: tűzhely mellett mesélő asszonyok, tanárnők, bölcsek, könyvtárosok, írnokok, szerzetesnők, rabszolgák, fordítók és nyomdászok. Azok, akik hegyvidéki házukban vagy tengerparti otthonukban olvasnak; azok, akik energiától felrobbanó metropoliszokban adják át magukat a könyvek varázsának, és azok, akik békés külvárosokban merülnek bele olvasmányaikba. Egyszerű emberek, akiknek van, hogy fel sem jegyzi a nevét a történelem.
Nagyjából az első ötven oldal után megbizonyosodtam róla, nem olyan lesz a kötet, mint azt előzetesen elképzeltem. Az volt az érzésem, inkább történelmi esszéket olvasok, melyekbe a szerző belecsempészi a könyvek, papírral kapcsolatos érdekességeket. Plusz a saját élményei, gondolatai is nagy szerepet kaptak. Az egyértelműen átjött, a kötet írója imádja a könyveket, csodálattal mesél róluk. Viszont a stílus változatossága, az időben és témában való időszakos ugrálás zavaró. Könnyen elterelte a fókuszt a számos személyes történet, amiből szerintem lehetett volna jóval kevesebb.
Egyébként nagyon olvasmányos, nagyon jól lehet vele haladni, ami valószínű a kiváló fordításnak is köszönhető. Így a már említett ugrálás is idővel beépül az olvasásba, nem lesz annyira zavaró. Attól függetlenül az elképzelésem nem találkozott a valósággal, a Papiruszt egy igazán különleges kötetnek tartom.
Szépirodalmi igényesség, nagy mennyiségű tudásanyag, történelem és személyes napló keveréke. Ha érdekel az ókor világa, a filozófia, ha a könyvek megszállottja vagy, akkor bátran vedd a kezedbe, különleges időutazásban lesz részed.
Irene Vallejo Papirusz kötete a megújuló Magnólia Kiadó gondozásában jelent meg, mely az Agave Könyvek imprintje.
