Előfordul, hogy azok a könyvek tudnak nagyobb hatást elérni, melyek tulajdonképpen nem a cselekményre összpontosítanak, hanem az érzelmi oldalra. Kiváló példa erre a Stoner, ami látszólag nem szól semmiről, mégis minden benne van, ami az élet velejárója, és az írói stílusnak köszönhetően egy csodálatos regény. Az Amerre járok is valahol ezen a szinten van nálam.
A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt. Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban.
Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik. De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.
Amerre járok regény a magányról, a szomorúságról és a belső vívódásokról, amelyek a főszereplő mindennapjait áthatják. A regény érzékeny és lélektani mélységet hordozó olvasmány, amely arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon az élet és a szabadság jelentésén. Látszólag eseménytelen, melankolikus történet. A névtelen szereplőnkkel rengeteg minden történik, mégis csupán egy kívülálló marad.
Hallgatom az embereket, ahogy egyre csak cseverésznek. Ámulatba ejt az az ösztönünk, hogy kifejezzük magunkat, megértessük magunkat, történeteket meséljünk egymásnak.
Őszintén szólva nem tudom még eldönteni mennyire tetszett. Az érzelem világ nagyon átjön, elmerültem a szereplő vívódásaiban. Ugyanakkor nem tudott annyira megérinteni, hogy igazán csatlakozzam a szereplőhöz. Későbbiekben biztosan fellapozom, bele-beleolvasok. Ki tudja, lehet egyszer már fog adni és még kedvencelhetem is.
