Amióta vezetem a blogot, számos alkalommal igyekeztem valami újat mutatni, megújulni. Változott a weboldal kinézete, új tematikák kerültek bevezetésre. Az instagram oldalamon is a grafikusabb megjelenés került előtérbe, több lett a szöveges poszt. Kell a megújulás nektek is, illetve nekem szintén szükségem van a változatosságra, hogy ugyanazzal a lendülettel tudjak könyvet ajánlani.
Az inspirációnak számos formája van. Külföldi blogok, instagram, különböző marketing csatornák vannak a segítségemre. És természetesen a könyvek. Nagy kíváncsisággal vettem a kezembe Rick Rubin nemrég megjelent, A kreatív folyamat: Az alkotás mint életmód című kötetét.
Rubin az évek során ráébredt, mi tesz jót a kreativitásnak és mi nem; felismerte, hogy művésznek lenni nem egyes konkrét teljesítményeken múlik, hanem inkább azon, hogy az ember milyen viszonyt alakít ki a világgal. A művész által bejárható útnak mindannyian nekivághatunk. A kreatív folyamat élményszerű, jótékony tudást tartogat, egy élet munkáját sűríti magába. Megtudhatjuk belőle, miként állítsuk szolgálatunkba a kreativitás pillanatait, perceit, óráit, napjait – azt a felvillanyozott, magasztos állapotot, amelyhez egyre közelebb juthatunk, amely egész életünkre kiterjedhet.
Két dolgot vártam igazán a könyvtől. Gyakorlati tanácsokat és inspirációt. Illetve reménykedtem, nem lesz túlságosan amerikai. Értem ez alatt azt, hogy nem arra hívja fel a figyelmet, higgy az álmaidban, merj nagyot álmodni és hasonlók.
A könyvet nagyon gyorsan elolvastam. Tartogatott számomra újdonságot, inspirált arra, másképpen gondolkodjak. Bemutatta a kreativitás, az alkotás és a tudat kapcsolatát. Miként gondolkozzunk, hogyan vegyük észre a lehetőségeket, majd azokat milyen módon tudjuk hasznosítani. Ha jön a flow, akkor hogyan adjuk át magunkat az érzésnek. Legyünk részesei a változás körforgásának, haladjunk a kihívásokkal.
Ugyanakkor néha azt éreztem, mintha spirituális bölcsességeket olvasnék. Egyik – másik nekem nagyon közhelyes volt. Így csak részben kaptam meg azt, amit előzetesen vártam a kötettől. Nem éreztem annyira gyakorlatiasnak, illetve sokszor éreztem azt, a szerző ismétli önmagát.
Csak haladjunk együtt a kihívásokkal, ahogy jönnek, és tartsuk nyitva az elménket, ne cipeljünk poggyászt, korábbi történetet, amelynek meg kell felelnünk. Egyszerűen kezdjük semleges helyről, engedjük a folyamatot kibontakozni, és hagyjuk, hogy a változás szele mutassa az utat.
Amikor becsuktam a könyvet, még nem tudtam eldönteni tetszett –e vagy sem. Azon gondolkodtam, mit tanultam, mit fogok tudni hasznosítani a kötetből. Végül arra jutottam, a hozzáállásomban tud változást előidézni. Legyek tudatosabb, adjak teret és időt az ötleteknek. Járjak nyitott szemmel.
Ahogy feljebb is írtam, Rick Rubin leginkább a kreativitás és az alkotási folyamat elméletébe kalauzolja el az olvasót. Az elmélettől nem leszünk feltétlen kreatívabbak, viszont ahogy a szerző is megjegyzi, a tudat átformálásával könnyebben kaphat el minket a flow, a hatás és az alkotás.
