Szeptember közepén, a nem olyan régen létrejött & kiadó küldött egy ajánlást a legújabb kötetükről, Joseph Zsuffa, Bábel verme című regényéről. A fülszöveg érdekessége mellett az is megragadta a figyelmem, hogy a szerző egy neves, magyar származású filmes szakember. Az ilyen személyek története mindig adnak valami pluszt, valami extra élményt.
Zsuffa József, magyar származású amerikai író, forgatókönyvíró, filmes. A Színművészeti Főiskolán végzett, majd 1956-ban külföldre menekült. Az emigrációban John Ralmon álnéven Zsigmond Vilmossal és Kovács Lászlóval készített egy Cannes-ban is bemutatott rövidfilmet, majd dokumentumfilmezni kezdett, amellyel többek között két Golden Eagle-díjat is nyert. Zsuffa a dokumentumfilmezésen kívül íróként is jelentős. Balázs Béláról szóló nagymonográfiája alapművé vált a nemzetközi filmes körökben, Báthory Erzsébetről szóló életrajza pedig igazságot szolgáltat a világszerte hírhedt grófnőnek. A Bábel verme című regényét, amely 1975-ben jelent meg az Egyesült Államokban, számos nyelvre lefordították, és még Braille-írással is publikálták.
A fenti információkon kívül nagyon sok dolgot nem tudtam meg a szerzőről. Próbáltam az interneten bogarászni, de kifogott rajtam. Persze az is lehetséges, én gondoltam sokkal ismertebbnek Zsuffát, azt hittem több tucatnyi érdekességet fogok olvasni róla a Google találatok között. Némi csalódást éreztem, de közben kíváncsi voltam a regényére.
Bábel verme
Miután Daniel, a születése óta vak New York-i utcazenész megtudja, hogy egy egyszerű műtéttel látó emberré válhat, egy haldokló barátja felajánlja neki, hogy eladja neki a szemeit, hogy az árából segíthesse árván maradó családját, és beszálljon saját temetési költségeibe. Daniel elfogadja az ajánlatot, azonban miután magához veszi minden megtakarított pénzét, a metrón kirabolják. Ő pedig Mungóval, hűséges vakvezető kutyájával együtt elindul, hogy visszaszerezze azt, ami az övé… Egyetlen napja van rá.
A könyv izgalmas és meglepő fordulatokkal teli történetet kínál, amely mélyebb filozófiai és társadalmi kérdéseket is érint. A látását kereső főszereplő és hűséges kutyája különleges és érdekes karakterek. A rövid időintervallumot felölelő történet hullámzó volt számomra. Túl szikár volt, túl egyszerű. Ugyanakkor gondolkodásra és empátiára ösztönzött. Végig olyan érzésem volt, mintha egy első könyves regényt olvasnék. Azonban a történet fő motívuma volt annyira érdekes, ezt félretegyem és haladjak előre.
Leginkább azoknak az olvasóknak ajánlom, akiknek nincs kimondottan sok ideje olvasni, csak kósza rövid órái akadnak a tevékenységre. Kismérete lévén bárhova magunkkal vihetjük és olvashatunk belőle. Továbbá ajánlom akkor is, ha valaki nemrég kezdett elmerülni az könyvek adta élményekbe.
