Kultúrmisszió? Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Bödőcs Tibor Karinthy-gyűrűs magyar humorista. Az országos ismertséget a 2005-ös Esti Showder szereplés hozta meg számára. Szeptemberben pedig megjelent első könyve, Addig se iszik címmel.

A kötetben olyan nagy nevek műveit veszi górcső alá, mint Örkény, Esterházy Péter, Kertész Imre, George Orwell, Hrabal vagy Gabriel García Márquez. A teljesség igénye nélkül csak pár név. Ők és a többiek, az irodalom olyan képviselői, megkerülhetetlen alakjai, akik az olvasói körökben nagy népszerűségnek örvendenek. Mindegyiknek megvan a maga stílusa, névjegye. Bödőcs Tibor pedig ezeket a jegyeket parodizálja, forgatja ki oly módon, hogy az egy szórakoztató irodalmi kabaré legyen.

„Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!”

Most akkor mi van?

Az első véleményem az volt, a suszter maradjon a kaptafánál. Egy stand-up-s minek ír könyvet? Az nem tudja úgyse visszaadni az élményt. Nincs hanglejtés, mimika, gesztikuláció. Közel sem kapunk annyi impulzust egy könyv által, mint egy élő előadás alatt. Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, nem tudtam hirtelen mit gondoljak. Nevetni, szórakozni akartam. De nem jött. Adtam még egy esélyt neki, újra nekifutottam. Másodjára már kezdtem ráérezni a lényegére.

Le vagyok maradva

Közben arra a felismerésre jutottam, mennyi szerző van, akit valamilyen szinten ismerek, de még nem volt szerencsém olvasni tőlük. Ezt bizonyos szinten cikinek gondoltam. De egyúttal meghozta a kedvemet is. Kíváncsiság ébredt bennem a műveik iránt. Szeretném látni, vajon tényleg olyanok, mint a paródiában? Az írói stílusok művészi kisarkítása olyan hatással volt rám, amit rég nem éreztem. Belemerültem a könyvben szereplő szerzők életébe, hosszú-hosszú listám lett, mely könyveket akarom majd elolvasni tőlük. (Egyébként volt olyan paródia is, aminél szembesültem azzal, na igen, ezért nem olvastam, olvasok az adott szerzőtől.)

A könyvben szereplő írások változóak voltak. Egyik-másik erősre sikeredett, önállóan is megállja a helyét. Míg voltak olyanok, amiket elolvastam, úgy el is feledtem. Imádtam Móricz, Örkény, Orwell történeteket. De mindennél jobban imádtam, többször elolvastam a szerzőket bemutató részeket. Azok mindent visznek. Zseniálisak.

Ernest Hemingway

A Hím, a Férfi, a Kan. (Mármint, ha ez azt jelenti: „részegen afrikai nagyvadakra lövöldöző, egy kissé mindig tripperes emberi lény”.) Életfilozófiája nem bonyolult: ha valami mozog, megdugjuk vagy lelőjük, csak döntsünk jól! Nem élt elefántcsonttoronyban. Inkább vadászott rájuk. Távirati stílusával megrázó hatás elérésére képes.  Stockholmban ő is kapott egy díjat. Mertek volna nem adni neki! Az Öngyilkosok Klub-jába elsőre felvették. (Vadászpuska-tagozat.) Olykor úgy tűnt, ő kora gerappája és gangman style-ja. A popsztárság glamourja lehullt, maradt a mű, mi remek.

Bödőcs Tibor rendkívüli műveltségéről, irodalmi jártasságáról adott tanúbizonyságot. Le a kalappal. Ha ez egy kultúrmisszió volt, akkor azt hiszem nálam célt ért. Remélem későbbiekben sorra veszi a női szerzőket is. Irodalom rajongóknak, könyvmolyoknak ajánlom elsősorban.

Helikon Kiadó, 2017