Boldogsággal tölt el a pillanat, amikor egy-egy kiadó olyan könyvet ad ki, mely tabudöntögető, figyelemfelhívó, és nem utolsó sorban emlékeztető is egyben. Emlékeztet minket egy fontos témára, az emberi hozzáállásra, viselkedésre. Az Animus Kiadó Sorskönyvek elnevezésű sorozata a fontos témák kapcsán az élen jár. Új könyvük, a Négy betű egy kényes, sokak számára taszító betegséggel foglalkozik.
AIDS. Négy betű, egy szó, amelyet meghallva az ember elborzad és automatikusan előtör belőle az előítélet, az undor, és legszívesebben nem beszélne a témáról. Pedig kellene a párbeszéd. Több, mint harminc éve jelen van a betegség, évente milliók halnak meg benne. A magyar származású szerző, Rebecca Makkai Pulitzer-díjra jelölt regénye 2018-ban külföldön, most pedig itthon töri meg hallgatást.
1985. Yale Tishman egy chicagói galéria munkatársa, akinek karrierje egy 1920-as évekből származó, különleges festménykollekciónak köszönhetően éppen szárnyalni kezd. Ugyanakkor baráti körén viharként söpör végig egy új, addig ismeretlen betegség: az AIDS. Ismerősei egymás után halnak meg, és közeli barátja, Nico is áldozatul esik a kórnak. Nemsokára már csak Fiona, Nico húga marad Yale mellett.
2015. Fiona Párizsba utazik, hogy megtalálja gyermekét, akivel megszakadt a kapcsolata, miután a lány csatlakozott egy szektához. Régi barátjánál, egy híres fotósnál száll meg, aki sok évvel korábban megörökítette a chicagói betegek sorsát. Fiona ennyi idő után végre kénytelen szembenézni a pusztítással, amit az AIDS okozott az életében.
A két, egymásba fonódó történet bepillantást nyújt a nyolcvanas évek sokkoló válságába és a modern világ káoszába, miközben Yale és Fiona igyekszik a tragédiák közepette is meglátni, mi az, ami szép az életben.
A kötet megrázó és zsigerig hatolóan foglalkozik a betegséggel, annak emberi oldalával, hogy milyen érzés elveszteni valakit, az akkor még kevésbé ismert kórban. Titkok, kétségbeesés, barátság, kötelék. Ezek a szavak írják le legjobban mindazt, ami a sorok mögött van. Pár hete láttam a Philadelphia – Az érinthetetlen című filmet, melyben Tom Hanks mutatja be egy fiatal férfi sorsát a betegeség árnyékában. Erős alakítás volt, most ugyanezt éreztem a kötet kapcsán is.
Lehet homokba dugni a fejünket, de néha nem árt mégis nyitni a világ felé. Ha csak évente egy erősebb kötet is olvasunk, ami valamire felhívja a figyelmet, már érhető el változás. Ez a könyv pedig ezért is született. Legyünk toleránsabbak, megfontoltabbak, vigyázzunk magunkra és másokra.
Ugyan a könyv nem valószínű, hogy bármikor is eladási rekordot fog dönteni, kicsi az esély arra, hogy sikerlistára kerül, mégis az, hogy a betegséghez köthető irodalom elérhető a hazai polcokon, már félig sikernek tudható.
Egy gondolat a “Négy betű”
A hozzászólások lezárva.