Fredrik Backman: Egymás ellen

Két éve nyáron olvastam Fredrik Backman, Mi vagyunk a medvék című regényét. Nagyon tetszett a hangulata, az egész kisvárosi miliő a hokival és a szereplőkkel. Kerek egésznek éreztem. Ezért féltem elolvasni a kötet folytatását, az Egymás ellen -t. Vegyes véleményeket hallottam róla. Miután alapból úgy voltam vele, az első tökéletes volt, nem akartam elrontani az élményt egy gyengébb folytatással. Fredrik Backman: Egymás ellen

Viszont október 18-án elkezdte a HBO vetíteni az első kötet alapján készült sorozatot, és egy barátom nemrég fejezte be az első rész olvasását, így tulajdonképpen vele együtt, az ő vele történt beszélgetés hatására végül mégis kezembe vettem.  

Van egy város az erdő sűrűjében, távol mindentől. Szívós és szorgalmas emberek lakják, akik tudják, hogy az élet se nem könnyű, se nem fair. De bármilyen nehéz idők is járnak, van egy dolog, ami lelket önt beléjük, és elfeledtet minden mást: a hoki. Az előző szezonban történt tragikus események utáni hónapokban járunk. A két barátnő, Maya és Ana egy eldugott szigeten tölti a nyarat, megpróbálják kizárni a külvilágot, de semmi nem úgy alakul, ahogy remélik. Björnstad és a szomszédos Hed közötti rivalizálás a pénzért, a hatalomért és a túlélésért folytatott őrült küzdelemmé fajul, ami a két hokicsapat egymás elleni meccsén tetőzik. Egy fiatal játékos legféltettebb titkáról lehull a lepel, és a város ismét választásra kényszerül. Azt mondják majd, hogy ebben az évben Björnstadba látogatott az erőszak, bár ez hazugság. Az erőszak már rég itt volt. 

A fülszöveg szerint a regény önálló folytatása az előző résznek. Igen, érthető volt külön is, azonban én úgy gondolom az első részt mindenképpen érdemes elolvasni előtte. Sokkal mélyebb érzéseket képes megmozgatni az emberben, hiszen a drámai események utóéletét hasonlóan fontos megismerni. Ebben az esetben ez megtörtént.  

Valahogy mégis maradt bennem némi hiányérzet, amit nem is tudok megfogalmazni. Túl gyors volt talán a második kötet? Nem volt eléggé kifejtve, nem volt olyan drámai? Esetleg más befejezést vártam volna? A két rész között sok idő telt el?  

Ezek a kérdések merültek fel bennem miután letettem a könyvet. Olykor hatásvadász, közhelyes volt. Mégis öröm volt visszatérni a szereplők közé. Ott voltam a városban, ahol mindenki a saját igazát véli helyesnek, ahol a pályán kívül is folytatódik a verseny. Titkok, hatalmi harcok és örökös csatározások. Az emberek néha kegyetlenek tudnak lenni, és még csak észre sem veszik magukat.  

(…) az emberek szívesebben választják az egyszerű hazugságot a bonyolult igazsággal szemben, mert a hazugságnak van egy verhetetlen előnye: elég a tényekből annyit felhasználni hozzá, hogy mindenki elhiggye. Az igazságnak viszont tartalmaznia kell minden információt. 

Szerettem és utáltam a karaktereket. Szívesen beleszóltam volna én is a történetbe. És talán pont ez miatt mondhatom el, hogy tulajdonképpen jó könyv az Egymás ellen. Hatást váltott ki belőlem, kérdéseket vetett fel. Miközben olvastam, a saját életem és környezetem is bizonyos mértékben megelevenedett előttem. Úgyhogy tényleg azt tudom ajánlani, irány a könyvesbolt és szerezzétek be mindkettő kötetet.