Backman univerzum

Valami könnyűt, vicceset, ám mégis tartalmas történetet szerettem volna olvasni. Sokat agyaltam mi legyen az, ami be tud rántani. A Mi vagyunk a medvék és az Egymás ellen után úgy döntöttem, jobban elmerülök a Backman regényeibe. Backman univerzum.  

Az ember, akit Ovénak hívnak 

Kétségkívül az egyik legismertebb Backman kötetről van szó. Ha jól emlékszem, akkor ez volt a szerző első könyve, ami magyarul megjelent. Évek óta hallgatom, el kell olvasnom, zseniális. A legjobb könyv. Ahogy az lenni szokott ez nálam rögtön bekapcsolt egy ellenkezést, és csak azért se szeretném elolvasni, vagy majd évekkel a megjelenés után, mikor már mérséklődtek a hangok körülötte. Ennek idén jött el az ideje. 

El kell ismernem, valóban egy páratlan történetről van szó. Egy azon oldalon nevettem és lett gombóc a torkomban. Ez a helyzet szinte kitartott egészen a kötet végéig. Kicsit Ove voltam, aztán valamelyik szerencsétlen szomszéd. Backman által teremtett közeg olyan érzést keltett bennem, mintha én is csak egy lakó lennék. Otthon voltam velük. Ahogy olvastam, elmerengtem az élet nagy dolgain. Tudom, közhelyesen hangzik, de mégis jól eső érzés volt az elmúlásról, esetleges problémákról, kilátástalanságról olvasni.  

Az életmű megismerését a Nagymamám azt üzeni, bocs című regénnyel folytattam. Az érzet nagyjából ugyanaz. Talán annyi negatívumot mondhatok, – ami esélyes, csak engem érint – hogy lassabban haladtam vele. Sokkal aprólékosabbnak részletesebbnek éreztem. Mintha több lett volna a kitöltésre szolgáló rész. Ez kicsit letörte a lelkesedésem, viszont az élmény nem változott. Nagyon megkedveltem a szereplőket. A kötetben szereplő Britt-Marie külön regényét azonnal meg is rendeltem, mert vele is jobban meg szeretnék ismerkedni. 

Végére a legutolsó kötet maradt, a Hétköznapi szorongások. Na, ebben a regényben aztán volt minden. Számos szimpatikus és örült figurával csöppentünk egy kalandos történet közepébe. Majd szépen lassan minden a helyére került. Ez a könyv teljesen rólunk, olvasókról szól. Nem akar megmondani semmit, csupán a valóságot mutatja be. Az egyszerű, hétköznapi valóság, a hozzátartozó hétköznapi helyzetekkel, gondolatokkal, érzésekkel. Számomra abszolút realisztikus volt. Régen töltött fel regény ennyire.  

Backman kiváló író. Bármilyen témához is nyúl, azt tökéletes összhangba keveri akár különböző stílusokban. A súlyos mondanivalókat úgy árnyalja, nem válik közhelyessé, gagyivá. Az olvasó minden regényébe megtalálja önmagát. Ha téged is érdekel a Backman univerzum, akkor a címekre kattintva bővebben olvashatsz a könyvekről.

2 gondolatokat “Backman univerzum

A hozzászólások lezárva.