Gyakran előfordul velem, az adott olvasmányom nem köt le. Ebben az esetben szoktam azt csinálni, beállok a könyvespolcom elé és nézegetem mit nem olvastam még. Kezembe veszek pár könyvet, beleolvasok. Ha nem fog meg, akkor visszateszem a polcra. Viszont ilyekor fordul elő az is, sort kerítek olyan regényre, ami már régóta a polcomon várakozik. Mint Nico Walker Kopasz című kötete.
Cleveland, 2003. A regény elbeszélője a kollégiumi diákok tipikus sodródó életét éli, ám találkozása Emilyvel mindent megváltoztat. Szerelmük mély, életre szóló kötelék. Amikor majdnem elveszíti a lányt, olyan döntést hoz, amely kitörölhetetlen nyomot hagy mindkettejük sorsán: beáll a hadseregbe. A következmények megrázóak. Szanitécként Irakba vezénylik, az ottani körülmények pedig sokkolják. Katonatársaival szipuznak, marokszám nyelik a fájdalomcsillapítókat, és pornót néznek. Sokan közülük elesnek a harcokban. Amikor végül hazatér, a poszttraumás stressz szindróma uralja az elméjét és az életét. Ráadásul az amerikai Középnyugaton ekkor söpör végig az ópiátok új generációja, és ebből már Emily sem tudja kivonni magát – mindketten heroinfüggők lesznek.
Ahogy anyagi hátterük gyengül, az elvonási tünetek erősödnek – az egyetlen lehetséges kiútnak a bankrablás tűnik. A pokol újabb, ismeretlen körei tárulnak fel előttük, és messze még az út vége…
A könyvet viszonylag gyorsan, két nap alatt sikerült kiolvasnom. Ingadozott a tetszési index. Kicsit megtévesztőnek vélem a fülszöveget. Azt sugallja, az ideális szép életből mennyire könnyen lehet lecsúszni. Ami valóban lehetséges, számos példát láthattunk, olvashattunk már. Azonban én úgy éreztem, a főszereplő korábbi élete se volt olyan tökéletes. Emiatt pedig nem volt olyan drámai, nem volt számomra erőteljes a történet ebből a szemszögből. A nyers szókimondás nem zavart, bár néha erőltetettnek éreztem. Fájdalmas volt olvasni a vergődést, és azt, mennyire rossz irányba tudja vinni az embert a drog.
A regény valóságon alapul, ami azért hozzátett ahhoz, ne értékeljem le teljesen. Továbbá a katonai vonal ismeretlen terep volt, ez megint csak le tudott kötni. Döbbenetes milyen utóhatása van a háborúnak, a poszttraumás stressz témájával mennyire nem foglalkoznak.
Vannak hibái a kötetnek, de mivel a szerző nem író, így nem is lehet igazán felróni neki. Ha valaki szereti az erőteljes, naturális leírásokat, szókimondást, örömmel olvas számára ismeretlen témáról, – legyen szó drogról vagy katonai vonalról – akkor ajánlom olvasásra.
Nico Walker Kopasz című regényét ide kattintva meg is tudod rendelni.
