Kicsit csajos, meg amúgy ifjúsági, de megidézi Agatha Christie stílusát. Valami hasonlóval ajánlották számomra Jennifer Lynn Barnes, Örökösök viadala című kötetét. Illetve szinte mindenhol kiemelték, a Harry Potter fordítója, Tóth Tamás Boldizsár fordította. Amúgy elég vaskos kötet, kicsit ijesztőnek hat elsőre. Kihívás? Persze! Pont ez a szép az olvasásban.
Örökösök viadala
Avery pontosan tudja, mi kell a szebb jövőhöz: túlélni a gimit, szerezni egy jó egyetemi ösztöndíjat, aztán irány a nagyvilág. Az élete azonban egyik napról a másikra megváltozik, amikor kiderül, hogy a kőgazdag Tobias Hawthorne ráhagyta a teljes vagyonát. A dologban az a legfurcsább, hogy a lány nem is ismerte az idős férfit, és fogalma sincs, mivel érdemelte ki az ölébe hulló milliárdokat. Az örökséget viszont csak egy feltétellel kaphatja meg: ha beköltözik a kastélynak beillő, titkos folyosókkal és kódokkal teli Hawthorne-házba. Ez még nem lenne vészes, de ott laknak a hoppon maradt rokonok is, köztük Tobias unokái: négy veszélyesen vonzó, zseniális srác, akik abban a hitben nőttek fel, hogy egy napon milliárdok szállnak rájuk. Az örökség legfőbb várományosa, Grayson pénzéhes szélhámosnak tartja Averyt, és mindent elkövet, hogy elüldözze. Öccse, Jameson nagyapjuk utolsó feladványának tekinti a lányt – fejtörőnek, amit meg kell oldaniuk ahhoz, hogy megértsék, miért hagyta Tobias Hawthorne egy vadidegenre a vagyonát. Averynek két választása van: vagy elmenekül, és ezzel lemond az örökségről, vagy beszáll a játékba, amelyben az élete a tét.
Valamilyen szinten lassú volt, de mégse tudtam letenni. Szépen fokozatosan építkezik a történet, bontakozik ki a cselekmény. Ez semmit nem von le az értékéből. Én például már az elejétől fogva végére szerettem volna járni annak, miért Avery az örökös? Vajon milyen titkok lapulnak az életében? Ezzel párhuzamosan azon kezdtem el agyalni, mit tennék, ha hirtelen olyan vagyon szakadna a nyakamba, amit elkölteni szinte képtelenség. Törvényszerű, hogy ha valami jó történik velünk, akkor azzal együtt le kell küzdeni egy akadályt? Mennyire bízhatunk meg az emberekben?
A szerző sejtelmesen vezet végig minket oldalról oldalra, időnként elhitetve velünk, okosabbak vagyunk, rájöttünk valamire. Persze pár oldal után az esetleges elméleteinket dobhatjuk a kukába. Minden momentuma, beleértve a szereplőket és eseményeket, váratlan csavarokat, meggyőző volt számomra. Az elrejtett fejtörők valóban olyanok, amik megmozgatják az ember agytekervényeit. Mintha egyszerre lettem volna egy Hamupikő történetben és egy szabadulószobás játékban. Illetve vicces, de az Alkonyat történet is eszembe jutott bizonyos szinten, főleg a családi kapcsolatok miatt. Szegény lány, gazdag család, elfogadás, kemény külső mögött lapuló érzelmek.
Sok mindent elárul, hogy a könyvet vittem magammal mindenhova. Amint volt pár percem, elolvastam egy fejezetet. Sok olyan véleményt találtam, sőt úgy ajánlották a könyvet, hogy csajos olvasmány. Illetve ifjúsági könyv lévén a kamaszok élvezhetik legjobban a történetet. Ezzel szembemennék, mert a benne levő izgalom, rejtvények, legalább annyira élvezetessé teszik az olvasást egy fiúnak, mint egy lánynak. Igen, 11-12 éves kortól már olvasható, felső korhatárt azonban nem határoznék meg. Számomra is élvezetes volt olvasni, nem igazán éreződött rajta az ifjúsági vonal.
Összességében elégedett voltam. Viszont sok a nyitott kérdés még. Mivel két kötetes sorozatról van szó, így az Örökösök viadalát felvezetésnek tekintem. Ezért a következő résznek nagyon kell ütnie. Sokkal erősebb kell legyen a történet, a csavar, és a karakterek megnyilvánulásai is. Rettentő kíváncsian várom, hogy fog alakulni Avery sorsa.
Remélem az Animus Kiadó minél előbb elhozza a második részt is. Ha felkeltette az érdeklődésedet, ide kattintva tudod megrendelni.
